A népmese a legjobb tanító és a legédesebb gyógyszer

2017-ben a Széchenyi 2020 program keretében országos Népmesepont-hálózat kiépítésére írtak ki pályázatot, összesen 1,2 milliárd forint értékben. Cél a magyar népmesekincs továbbadása és a gyermekek kompetenciafejlesztése.

A Debreceni Művelődési Központ sikeres pályázatának köszönhetően a cívisvárosban is Népmesepont létesül. Az ennek teret adó jurtasátor Vetró Mihály népi iparművész tervei alapján épül a Józsai Közösségi Ház előterében, és szeptembertől várja a mesepedagógiai foglalkozásra érkező óvodai és iskolai csoportokat.

A Népmesepont két munkatársa, Szabó Judit és Vass Rozália izgatottan várja a szeptemberi nyitást. Ennek apropóján beszélgettünk Szabó Judittal a mesék fontosságáról, a gyermekek nevelésében, fejlődésében betöltött szerepéről.

• Mi a jelentősége egy ilyen meseközpontú programnak, mennyiben más ez, mint egy hagyományos, gyermekeknek szóló foglalkozás, játszóház?
• Az itteni foglalkozásokon az élőszavas mesemondás kerül majd előtérbe. Elsősorban a magyar népmesekincset állítjuk a középpontba. A mai, a technika világába beleszületett gyerekek főleg rajzfilmek, animációs filmek, tévés mesecsatornák útján kerülnek kapcsolatba mesékkel. Ennek eredménye, hogy a nap 24 órájában rendelkezésre állnak, hatalmas a választék, színes képi világuk leköti a gyerekeket, de már látszanak a kedvezőtlen hatásai is. Mivel a mesefilmekben mindent készen kapnak a gyerekek, képileg profi módon megalkotott karaktereket, sémákat látnak, nem fejleszti kellőképpen a képzeletüket. Az élőszavas mesében a gyermek rákényszerül, hogy a saját fantáziája alapján képzelje el a hallottakat. A mesefilmben sokkal kevesebb a szöveg, a leíró részeket képpel helyettesítik, így a szókincsük fejlődésére is visszatartó hatással van. Ráadásul a képekhez erőteljes hanghatások is társulnak egy filmben. Ezek érzelmileg manipulálhatják a gyermekeket, félelmet, agressziót válthatnak ki. Filmnézés közben a néző pusztán befogadó, nem kérdezhet közbe, nem kérhet magyarázatot, ha valamit nem ért, ellentétben az élőszavas mesével, ahol közvetlen személyes kapcsolatban van a mesélővel.
• Milyen korosztálynak ajánlható az élőszavas mesehallgatás?
• Minden korosztálynak. A mi programunk a 4-18 éves korúakat szólítja meg, már 13 debreceni oktatási intézménnyel felvettük a kapcsolatot óvodáktól középiskolákig, és tervezünk felnőtteknek szóló foglalkozásokat is, ha lesz rá igény.
• Ezt nem egészen értem. Hiszen már egy tizenévesnek is „ciki” mesét hallgatni, vagy olvasni. A közfelfogás szerint a mese ovis műfaj. Vagy nem jól gondolom?
• A magyarázat a népmesék sajátos felépítésében rejlik. A népmeséknek különböző mélységű jelentéstartalmuk van. Mást mond egy négyévesnek, mást egy tizenévesnek. Gondoljunk bele: egy tündérmesében a királyfi és a királylány egymásra találása számos párválasztási kérdésre választ ad, és ez igen közel áll a tizenévesek érdeklődési köréhez. De olyan alapvető erkölcsi kérdések is szerepelnek a népmesékben, mint a becsület, az igazságosság, az irigység, a hatalom gyakorlása. Ezek a felnőttkorban mindennapos konfliktusok forrásai lehetnek, amelynek megoldásában sokat segíthetnek a mesék. Miközben szórakoztatnak, megoldást nyújthatnak bizonyos élethelyzetekben felmerülő problémákra is. A mese nemcsak sztori, hanem lecke is. Elgondolkodtat és tanít. Emellett gyógyít is. Pszichológiai kísérletek igazolták, hogy oldja a stresszt, a feszültséget, jobb kedvre derít, fokozza az önbizalmat, csökkenti a fájdalmat. Kórházakban, idősotthonokban is használják, terápiás céllal.
• A Népmesepontban komplex foglakozások zajlanak majd, népzenével, néptánccal, kézműveskedéssel. Hogyan kapcsolódnak ezek a tevékenységek a mesékhez?
• Írásos, zenei és tárgyi hagyományaink egységes alapokon nyugszanak, ugyanabból a szellemiségből táplálkoznak. Ugyanazok az állatfigurák jelennek meg a festett tányérokon, hímzéseken, faragásokon, mint amelyek a mesékben, dalokban szerepelnek. Mindegyiknek szimbólumértéke van, emberi tulajdonságokat, természeti jelenségeket jelképeznek, gondolati tartalmat közvetítenek. Kiegészítik, megerősítik egymást, egyik a másik nélkül nem érthető meg. Ezért fontos, hogy mi is komplexen közelítsünk meg egy-egy témát, mesével, dallal, tánccal, tárgyi alkotással. Ezt erősítik a környezet elemei is, a jurta és a berendezési tárgyak, amelyek motívumai szintén a hagyományból táplálkoznak, megerősítik a mesék jelrendszerét.
• Ha jól tudom, a Népmesepontba óvodai, iskolai csoportokat várnak, de ellátogatnak majd az intézményekbe is mesefoglalkozásokat tartani. Mit tehetünk otthon, szülőként a családban, mikor, hogyan meséljünk a gyerekeknek?
• Mindenképpen az élőszavas mesemondást javaslom. Ne csak lefekvés előtt, hanem mindig, amikor alkalom adódik rá: az orvosi rendelőben vagy buszra várakozás közben, a fürdőkádban vagy a reggeli öltözködés folyamán. Nem is fontos könyvből olvasni, mondhatjuk fejből is a mesét, hiszen régen is így adták – szájról szájra. Hagyjuk, hogy olykor a gyerek meséljen! A filmek arra tanítanak, hogy a gyerek legyen csendben, és nézze a mesét, az élőszavas mesemondás arra nevel, hogy a gyerek beszéljen, és lássa a mesét. Lényeges különbség! Ebben rejlik a népmesék varázsereje.

Szarka Margit