Egy hét, egy csapat, két meccs, s megannyi örömteli pillanat a pályán, amelyet a DVSC Schaeffler piros-fehér lányai adtak a szurkolóknak. Vagy éppen vasárnap a szurkolók a hölgyeknek.
„Innen szép nyerni…” – szólt jónéhány debreceni fanatikus, amikor a rájátszás első fordulójában a DEAC férfi kosarasai 2-0-s hátrányba kerültek az Alba Fehérvárral szemben. Néhány nappal később a remény már jóval több volt, mint a szépítés. Engedjék meg, hogy ez most egy érzelmesebb, szubjektív jegyzet legyen!
A DEAC élvonalbeli kosárgárdája kétszer kikapott az Alba Fehérvártól a rájátszásban, aztán szépített, hétfőn pedig a szerb bedobó Djordje Drenovac sikerességével egyenlített, s kiharcolta az ötödik meccset – pályaelőnyben.
A Vasutas-lányok egy híján tízzel verték a Dunaújváros csapatát vasárnap délután a Hódosban. Mire az örömmámorban úszó debreceni kézilabdázók befejezték az ünneplést, odakint jócskán eláztak, hiszen az égiek nem voltak kegyesek ezen a nem mindennapi meccsdélutánon.
A fekete-fehérek férfi kosárlabdázói két letaglózó, ám korántsem elképzelhetetlen vereség után fogták magukat és felálltak. A kétszer magabiztosan diadalmaskodó Alba Fehérvár ezúttal alulmaradt. Elfogult sportjegyzet következik.
A kupán szerzett ezüstérmet szinte még idő sem akadt elhelyezni a dicsőségfalon, a DEAC férfi kosárgárdája máris újabb nehéz küldetésre jelentkezett. A bajok aztán egymást követték. Az egyébként is nehéz ellenfélnek számító Alba kellemetlen meglepetést hozott a fáradt fekete-fehéreknek.
Miközben a DVSC-Schaeffler női kézilabdacsapata kivívta a négy közé jutást a Magyar Kupában, a vezetők az utolsó darabkáját is megtalálták a jövő évi játékoskeretnek. Annyi már most bizonyos, hogy a piros-fehér hölgyek jövőre is nemes célokért léphetnek a küzdőtérre.
Egyesek szerint az ezüst kevésbé fénylik, mint az arany. Ám akkor is így gondolnánk-e, ha az az ezüst épp az évszázados múlt egyik legfényesebben ragyogó darabja? A DEAC férfi kosárlabdacsapata a Magyar Kupa ezüstérmese.
Április 11-én ünnepeljük a költészet napját, József Attila születésnapját, a debreceniek számára azonban a város napját is jelenti ez a dátum. A DVSC Schaeffler kézilabdázó hölgyei pedig képesek voltak igazán költői eufóriát varázsolni a Hódosba. Végül kiharcolták a szereplés jogát Magyar Kupa négyes döntőjében.
A Debreceni Egyetem Kovács Adrián-vezette kosarasai még a klubtörténelmet is igazán stílusosan írják. A bajnokságban a magyar kosárlabdasport egyik legnagyobb fellegvára, Körmend ellen kétszer is vereséget szenvednek, összesen öt hosszabbítás után. A Magyar Kupa elődöntőjében aztán Polyák Lászlóék jönnek, látnak és egy kosár híján harminccal győznek a piros-feketék ellen.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.