A Kossuth-díjas Berecz András mesemondó fellépései során gyakran improvizál: „Nem a kész fazekat viszem a vásárba, hanem az embereket hívom a kemencéhez. Nézzétek, a sarat így formázom meg a korongon, így égetem ki. A színpad nekem műhely is, azt szeretném, lássák meg, hogy készül a mese. Engem is izgasson, hogy lesz vége. A mesemondásnak is fontos törvénye, lehetősége a szabadság, vidd fel magaddal őt is a színpadra. Ketten erősek vagytok.”
Kereső
Legújabb írások
Díszpolgár a Facebookon
Képtár
A legtöbbet olvasott
A hét verse
Ahogyan a szobrász
önti a gipszet
a halhatatlan
arcra, azonkép
öntjük mi céhesek-
mívesek szavunknak
anyagát és várunk,
várunk, míg a kíntól
kővé nem mered.