Vasárnap délelőtt van, mégis népes a debreceni Simonffy Emil Zeneiskola tanári szobája, Sáriné Szebenyi Judit tanárnőhöz jönnek szép számban a tehetséges tanítványok, akik oly’ sok szép sikerrel „öregbítették” már az intézmény hírnevét.
Fél négykor már csilingelt az öreg Nokia, maradt volna még, legszívesebben lenyomta volna a szundit, de sóhajtott egyet, kifordult a takaró alól, valamit motyogott az asszony, visszafordult, ráhúzta a takarót teljesen, mert ilyenkor azért hűvös volt, nyitva az ablak, áramlott be az éj hidege, magához is tért gyorsan, bele is borzongott a hűvösbe.
Lezajlott az Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatójának második fordulója. Ez a verseny hivatott eldönteni, ki képviseli Magyarországot a bécsi megmérettetésen.
Csaknem annyi éve halott a bihari trubadúr, mint amennyi évet élt, 1892-ben született Feketegyőrösön (mára teljesen elrománosodott partiumi kisfalu), s 1955-ben halt meg Budapesten.
Nagybányán többször jártam. Belvárosa, a történelmi városmag megunhatatlan. Református temploma tornya szakasztott a Nagytemplomé, bár csak egy épült belőle.
Zsarátfénynél – ez a címe Kádár Nagy Lajos, Ebesen élő, Holló László-díjas festőművész tárlatának, amelyet január 21-én, szerdán délután nyitott meg a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár második emeleti kerengőjében Erdei Sándor költő, újságíró. A képzőművészeti eseményen Ecsedi Petra népdalénekes adott elő himnikus szépségű népdalokat.
A 70 éves Makoldi Sándor festőművész jubileumi kiállítása nyílik meg szerdán a Debreceni Művelődési Központ - DMK - Belvárosi Galériájában a magyar kultúra napja alkalmából - közölte az MTI-vel Gyöngy Péter kiállítás-szervező.
Ábrányi Emilnek annyi hajdú-bihari (nyírségi) érintettsége mindenképpen van, hogy az édesapja, Ábrányi Kornél (1822-1903) zeneszerző Nyírábrányban született, akkor Szentgyörgyábrány volt a település neve.
Furcsa dologra jöttem rá. A kenyérszállítók különleges emberek. Nem csak azért, mert nekik köszönhetjük, hogy friss ropogós kenyér lehet naponta az asztalunkon, hanem azért is, mert minden kenyérszállítónak van egy különleges története.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.