Kultúra

Budapest, 2014. december 31., szerda (MTI) - Szerencsések vagyunk Debrecenben: a közönség szereti színházát és szereti színészeit is. Nem kis örömet okoz, hogy az emberek kulturális térként tekintenek a színházra, vagyis úgy gondolják: kérdéseikre, problémáikra itt is kaphatnak érdemleges választ - összegezte tapasztalatait az év végén a debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója az MTI-nek.

Noha tavaly volt századik esztendeje, hogy Vas megye székhelyén meglátta a napvilágot, ma is zajlanak a centenárium eseményei – Hajdú-Biharban is. 1989-ben halt meg, „gengszterváltós” időkben, január 22-én, a Magyar Kultúra Napján. Költő, író, műfordító volt, modern irodalmunk egyik legnagyobb, világirodalmi rangú alkotója, Baumgarten- és Kossuth-díjas. Felesége, Károlyi Amy 3 évvel idősebb volt nála, ráadásul túlélte őt tizennégy évvel, ám így sem élt kevés időt, 75 évesen hagyta itt az árnyékvilágot.

(ünnepi történet a 70-es évekből)

Hajnali három volt, amikor apám meg Sejkovszky az üres hordókat meg a kifőtt negyven liter, ötvenöt fokos pálinkát felrakták az utánfutóra. A Skoda 100-as egyesbe kapcsolt, és lépésben kerülte ki a hatalmas pocsolyát, ami a martinkai pálinkafőző udvarát ékesítette.

A minap döntési kényszerbe kerültem: vagy X-Faktor vagy Illés koncert a Főnixben. A választás nem volt nehéz, már csak azért sem, mert idejében megvettem a jegyet az Illés 50 Beatünnep műsorra. A két és félórás koncertről hazaérve az is kiderült, hogy a tehetségkutató döntőjének lényegéről sem késtem el. Minden tisztelet a tehetségeknek és az őket pallérozó mentoroknak, de mutatványaik lájtos kísérletek Szörényiék önfeledt játékához képest.