Kultúra

Pilinszky János (1921-1981) nem volt hatvan éves, amikor meghalt. Nővére öngyilkossága után (1975) nem írt több verset. A debreceni irodalomtörténész, Fülöp László (1941-2013) írt róla értő, remek monográfiát. A 20. század egyik legkitűnőbb magyar költője volt, s a sikerek is utolérték: megkapta a Baumgarten-, a József Attila- és a Kossuth-díjat is. Azt tartotta magáról, hogy „költő vagyok és katolikus”. Akik nem szerették, azok is elismerték róla, hogy világirodalmi színvonalú lírikus. Követhetetlen tömörséggel tudta megragadni a világidegenséget, a sorsunk ellen való kapálózás reménytelenségét.

Debrecen Megyei Jogú Város hat nemzetiségi önkormányzata (a bolgár, a német, az örmény, a roma, a román és a ruszin) közül a bolgár nemzetiségű közösség évről évre különleges kulturális élménnyel: kiállítással, csodálatos koncerttel vagy irodalmi esttel ajándékozza meg a befogadó várost, Debrecent.

Pedagógus berkekben újabb megalázó történet kering. Úgy látszik, a jövő nemzedékeinek felnevelőivel bármit megtehetnek. Már nem is a nemzet napszámosai, hanem annak kapcarongyai. Saját feletteseik úgy viselkednek velük szemben, mintha szolgái, inasai, rabszolgái lennének.

Közel kétszáz kilométert autóztam a határ menti kis faluig, s bár sosem jártam még itt, azonnal megtaláltam a főtéren magasló katolikus templomot. Hetek óta készültem már erre az útra, erre a beszélgetésre, erre a „gyónásra” a régen látott baráthoz, aki Isten szolgájául szegődött, s akivel az elmúlt harminc évben talán, ha hatszor találkoztam.