Január eleje óta új ember, Fejér Tamás vezeti a debreceni Apolló mozit. A változás kapcsán kereste meg a Diszpolgár.hu online magazin. Az interjú első két részét néhány hete közöltük, a vezető ezúttal az idei tervekről is beszél.
- Személyes és szakmai életében milyen állomásai voltak a film- és mozgókép szeretetének?
- Sokat jártam annak idején a Víg moziba, az Apollóba jóval ritkábban. Én a filmszeretetemen túl jutottam el oda, hogy diplomás ember lettem, hiszen az újságírás kezdett el foglalkoztatni: ilyen diplomát is szereztem a DE Kommunikációs Tanszékén. Ott a filmkritika-írás érdekelt a legjobban: meg is jelentem egyetemi lapokban, az általunk szerkesztett honlapokban. Ma már sajnos az időm nem engedi, hogy ezeket megfogalmazzam és átadhassam másoknak, de azért rövid összefoglalókat még szoktam „kivetíteni magamból”.
- Van-e az egyetemes vagy magyar filmtörténetben kedvenc korszaka (stílusban, szemléletben), ami közel áll önhöz?
- Mindenki saját életidejéből indul ki. Kedvenc korszakom nincs, de egyedi filmek vannak, ha azok kilógnak az adott trendből, s ezért is maradnak meg legjobban bennem. Grigor Attila: A nyomozó (2009) c. filmje sajátos thriller, folytatás nélkül. Vagy az elsőfilmes Bodizsár Márk: Isteni műszak (2013) korházi vérvalósága minden standardnak hátat fordít. Szász János Oscar-díjra nominált A nagy füzetje (2013) is tetszett, bár ez erősen beillet a hagyományos filmek sorába. És persze sehogyan sem tudom elvetni a régi értékeket (A tizedes meg a többiek, Indul a bakterház, Sose halunk meg). Ezek mindig el fogják foglalni „páholybeli helyüket” a szívemben.
- Az Apolló mozi, Európa első mozijainak egyike, nemrégiben volt 100 éves. Ön hogyan gondolná feltámasztani az egészen régi filmek szeretetét, (néma- és kísérleti filmek, két világháború közötti alkotások, filmtörténeti korszakok stb.)? Elképzelhető-e pl. olyan tematikus elgondolás, mint a Hortobágyról, Debrecenről, vagy Móricz Zsigmondról szóló sorozatok, vagy a debreceni írók filmes adaptációinak mustrája? Amely lokális is, de tágabb horizontú is: hagyomány- és értékőrző egyben?
- Nem zárkózom el ezektől a projektektől, de fel kell mérni azt, erre mennyire van igény. Mivel kulturális értékek, és továbbörökítő szerepük letagadhatatlan: fiataloknak és nem fiatal középkorú generációknak egyaránt tetszeni nem könnyű „mutatvány”. Bárcsak a szellemiség döntene mindenről, de bizony a számok beszélnek. Komoly terepmunka: felmérni, behozni, promótálni, bemutatni. Nagy úr a költségvetés.
- Talán az ilyen értékesebb filmek elérését segíti a digitalizáció, de a védett állományú kópiák „leporolása” is lehetségessé válik a célzott pályázatok megjelenésével.
- Nemrégiben kaptam egy elutasító levelet a MANDA által, egy éven keresztül bemutatandó 53 digitálisan felújított magyar filmről. Mi valamilyen kacifántos úton-módon kimaradtunk a 2013/2014-es év támogatásából. Természetesen nem mondtunk le ennek bármilyen „kissorozat-szerű” pótlásáról. Talán a 2014-es szeptemberi A rendszerváltás utáni magyar film II. c . konferenciánkon helye lehet három fekete-fehér filmnek , hiszen itt filmek vetítését is tervezzük.
- Az 53 magyar film digitális marketingje (film- és DVD forgalmazás) mintegy előkészíti azt a modern gondolkodást, ami már a kulturnemzeteknél, így a franciáknál is, megjelent: „a kulturális örökségvédelem” fogalmát.
- A tradicionális-védett érték díját nemcsak egy képzőművészeti alkotás, egy regény vagy akár egy épület nyerheti el, hanem szokatlan módon egy erősen fogyasztói orientáltságú termék: a film. A védetté nyilvánítás igazán akkor működik, ha egy kópiát nemcsak múzeumi -, hanem használati tárgyként is kezelünk. A 53 magyar film nemcsak egyszerűen digitalizálva lett, hanem vissza lett írva 35-ösre, így több kópiával (a kötelező filmintézeti múzeumi példányon túl) járható vele az ország. Ha majd DVD-re is átkerül mind az 53, akkor azok eljutnak kötelespéldányként a köz- és média szakkönyvtárakba, tehát a felsőfokú-és középfokú oktatásban is hamarosan és tömegesen megjelenhetnek, sőt meg is vásárolhatók. Nem csak filmtörténeti hivatkozási alapként. Szerintem jó időben vagyunk, hogy ezeket a védett filmeket valamely apropó során forgalmazni, bérelni is tudjuk. Nem kell feltétlen nagy-sorozatra gondolni, hanem pl. 2-3 filmes, egynapos „mini sorozatra”, előadással vagy beszélgetéssel egybekötve.
- Filmklub vezetőként tapasztaltam, hogy a bármilyen régi film igen gyorsan „összetereli”az amúgy egymást óvatosan méregető nemzedékeket. Az Apollóban 2008-2010-ben futott Debreceni Archív Ifjúsági Filmklubomon a nagyszámú bérletes középiskoláson, egyetemistán, főiskoláson túl jutott hely a múltjukat a filmekben is meglelő középgenerációnak és a nyugdíjasoknak is. Néha az álmosnak mondott pénteki koradélutánon voltunk 40-en is.
- Ez egy nagyon nagy dolog volt akkoriban. Most a technikai/technológiai modernizáció miatt alapból jobb a helyzet, mert a feljavított digitális kópiákon minden jobban és pontosabban látható, így az is eljön ilyen filmekre, akit riaszt a tradíció vagy a retró címke. A „fapados”elnevezés lassan kikopik a használatból, mert a szavatolt kép- és hangminőséggel ez egyre inkább értelmét veszti. Az „okostelefonos” fiatalok ma már bejönnek „közénk”, s a kis képernyő, mini monitor helyett óriás, szenvedő arcot néznek a minőségi vásznon T. Dreyer: Szent Johanna c. némafilmjében. Ahogy világszerte, úgy az Apollóban is, a 3D mozi, mint a modernitás és a digitalizálás, mint a múlt őrzése, egymásra fog találni. Nemrég az Alföld TV-ben volt egy beszélgetésem, s ott említettem meg először: „A 3D kell, mert visszavonzza a közönséget a moziba, de nem a jövő, igaz egy bizonyos ideig jelen lesz. A 3D egyszer ki fog futni, mint ahogy már ez kétszer megtörtént, de a digitálisan feljavított és digitálisan forgatott bármely műfajú film elnyerheti örök értékét. Újra megnézhetjük és újraírhatjuk az elfeledett filmtörténetet. A 3D egy horog, rajta a csali, amellyel befogjuk a közönséget, de ha már ott van, s elégedetten vagy félig elégedetten kijött a nagy látványfilmről, s mondjuk, megáll A nagy füzet plakátja előtt, könnyen felteheti magának a kérdést: „Miért nem láttam ezt eddig?”
- Elképzelhető, hogy a 3 terem között kialakuljon valamifajta megosztás (műfaji, esztétikai, utánjátszás stb.)? Az eddigi feladatkörök mennyiben változnak?
- Ha lehet mondani, akkor valószínű, hogy a Nagyterem lesz az, amely leginkább elbírja a látványos közönségfilmet, a Kisterem hibrid lesz, azaz ugyanúgy kiszolgálja az art- és közönségfilmet, s alkalmas lesz utánjátszásra is. Az Art terem pedig megmarad a művészi- és kísérleti filmek terepének. Így az Art terem fog otthont adni 2013. tíz legjobb, Oscar-díjra jelölt amerikai filmjének, amelyeket egymást követő tíz este fogunk bemutatni.
- Az ország második legnagyobb városa mennyire igényli a filmkritikát, stilisztikai/esztétikai minősítést, bármi nemű értékelő mozzanatot a mozgóképek világában? A sajtó, különösen az online felületek, mennyiben tudják segíteni a filmterjesztést, forgalmazást?
- Ha végignézem a médiafelületeket, én magam kevés filmkritikával találkozom. Régen a Hajdú-bihari Naplóban, kiemelt helyen, rendszeresen voltak filmkritikák, egyet-kettőt én magam is írtam ide. Ma nincs ilyen, s amúgy is csökken a nyomtatott sajtófelület, az online jelleg miatt pedig (információ, gyorsaság, hírszerűség) nehezen tűri az elmélyültséget. Talán a Debreceni Est bevesz kritikákat a magazin elejére, de ezek sokkal közelebb vannak az ismertetőkhöz. Minden egyes kritika és komolyabb filmes elemzés leginkább az interneten férhető hozzá, annak 95 százaléka Budapestről jön. Bár tegyük hozzá, nagy a kiszolgáltatottság: gyakorlatilag minden film sajtóvetítése Budapesten van.
- Mennyire követi nyomon a debreceni sajtó az országos vagy még inkább lokális filmes eseményeket (új magyar filmek közönségtalálkozója, Frankofón éjszaka, egyedi kissorozatok, debreceni vagy debreceni származású filmes alkotóinak és filmjeinek a jelenléte stb.)?
- Közönségtalálkozókon rendszeresen megjelenik a Debreceni Televízió, az Alföld TV, a Hajdú-bihari Napló, a rádiók. Tehát növekvő érdeklődést mutatnak.
- Most hipotetikusan kérdezek: el tudja-e képzelni, hogy egy online típusú újság állandó lehetőséget teremtene a célközönség megszólítására? Hiszen pl. megjelenik a mi beszélgetésünk, akkor arra lehet lájkolni, lehet véleményt mondani stb. Vagy tervezhető ankétokról való rendszeres beszámoló, fotógalériával. S nyilván itt még nagyobb tere lehet a hozzászólásoknak, esetleg a privát képek megosztásának. Később pedig kisfilmek, werk-anyagok, klipek felhelyezésre is.
- Szeretném, ha a közönség is megszólalhatna: az nekünk a legértékesebb visszajelzés. Ha a közönség rosszat mond, az egy lépcsőfok rosszul vétele volt, s lehet utána javítani. Nyilván sosem lesz mindenki maximálisan elégedett.
- Az elkövetkező egy évben melyek azok a sarokpontok, amelyek az Apolló mozi életében meghatározók lesznek?
- Elsőként a március 6-8-a közötti I. Debreceni Szinkronfilm Szemle. Itt meg fognak jelenni a debreceni és az országos szinkronfilmgyártás nagyjai. Természetesen utánjátszani szeretnénk az itt bemutatott filmeket. Még nem alakult ki a napok végleges tematikája és a filmbemutatók sorrendje, hiszen még zajlanak az előzsűrizések. Szeptemberre várható egy a magyar filmekkel foglalkozó tudományos konferencia: A rendszerváltás utáni magyar film (II.) Az elsőt a DE rendezte 10 éve. A konferencia helye a Kölcsey Központ lesz, a vetítéseké az Apolló mozi. Szerintem ez a két „nagyrendezvény” 2014-ben nagyon el fog helyezni minket a magyar „filmes térképen”. 2013 novemberében és decemberében három vetítésen („Szeretetre hangolva”) alkalom nyílott a történeti egyházaknak (görög katolikus, református) és gyülekezetek (baptista, evangélikus) filmes lelki bemutatkozásra és beszélgetésre. Hamarosan megrendezzük az Izraeli Filmnapokat a Debreceni Zsidó Hitközség és az Izraeli Nagykövetség összefogásával, 6 színvonalas, díjnyertes filmmel. Maradnak, szinte hagyományként, a család- és gyerekszerető, de fiatal értelmiségre is kíváncsi filmalkalmak: Frankofón Éjszaka, Animációs Napok, Valentin Nap, Nőnap. Ugyanúgy eltökéltek vagyunk a folytatásban, mint ahogy Farkas Gabriella az elmúlt években megálmodta és kivitelezte ezeket a „városépítő és-szépítő” rendezvényeket.
Szűk Balázs
Új hozzászólás