Hazánkban a mai napig sok a leromlott, lepusztult állagú kastély, kúria. Majd mindegyiknek akad tulajdonosa, de felújításra kevés a pénze. Kérdezhetik: akkor miért veszik meg? Tényleg, miért?
Az álmosdinak is van gazdája, s talán el is kezdődik valami, mert beépítésre váró, új radiátorokat is láttam, ám ottjártamkor eléggé lehangoló állapotok fogadtak.
Álmosd hajdú-bihari település a nyíradonyi járásban, közel a román határhoz. Vámospércs és Létavértes között félúton fekvő falu. Perifériás elhelyezkedése ellenére is meglehetős történelmi múlttal és műemlékekkel büszkélkedhet.
A környék őskortól lakott. Első írásos említése 1261-ből való. Volt, az Egert sikeresen megvédő Dobó István birtoka, de a Kölcseyeké is. Dobó helyi ténykedését a református templom előtti, ún. Dobó-fal, téglás erődfal őrzi. 1604-ben a község határában győztek Bocskai fejedelem hajdúi Basta császári tábornok serege felett. Az ütközet emlékére a hálás utókor emlékművet emelt. Születése után Kölcsey Ferenc, a Himnusz alkotója egy ideig Álmosdon élt, majd 1812 és 1815 között is ott lakott és dolgozott.
A 18-19. században a nemesítéseknek köszönhetően Álmosd kisnemesi településsé lett. 1847-ben 189 nemest írtak össze (az összlakosság 1723 fő), tehát a lakók több mint tíz százalékának volt kutyabőre. Ennek is köszönhetően a községben mai napig számtalan építészeti érdekesség lelhető fel. Ilyen a Kölcsey Emlékház, Mucsi Mihály kovácsműhelye, a barokk stílusú lelkészlak, a Falumúzeum épülete és a Miskolczy-kúria.
A főútról a központban letérve, kanyargós utcákon megtett hétszáz méter után érünk a kúriához.1802-ben klasszicista stílusban a Miskolczy család építtette, majd lakta. A nemesi lak történetének érdekessége, hogy 1860 és 1944 között itt őrizték a Himnusz eredeti kéziratát és a költő végrendeletét. A második világháború után gazdátlanná vált, majd az Álmosdi Mezőgazdasági Szövetkezet irodáinak adott helyet. Jelenleg magánkézben van. Állaga folyamatosan romlik.
A kúriát bárki felkeresheti, csak szándékukat jelezzék a nemesi lak melletti épület irodáinak valamelyikében.
Az udvar felől a kúriát fasor takarja. Gondozatlanságuk miatt alig észrevehető. Érkezésemkor ágairól fácánkakast ugrasztottam meg. Bejáratát két kőoszlop tartja, díszes kerítés határolja. Kidobott rozsdás trezor, fűtőtestek nehezítették a bejutást. A kúria hosszanti építésű, a park felé középen egy kiugró szárnnyal. Benn minden helyiségbe bejutottam. Mindenütt a tsz időkből ottmaradt lom, iratok, számlák, bútorok. Az egyik szobában ládákba csomagolt vegyvédelmi felszerelésekre bukkantam, egy másik valószínűleg a telefonközpont lehetett. Telexhez hasonló masina kapcsán tippeltem erre. A nagyteremben székek, asztalok, pirosra festett falak, sakkmintás mennyezet. A falakon elismerő oklevelek díszelegtek. Ez a kúria legnagyobb helyisége. Régen nappali lehetett, a tsz-időkben pedig gyűlések, de diszkók színhelye is. A volt irodák némelyikében a teljes, most már retro bútorzat megmaradt.
A kúria mögötti parkban lucfenyő, hárs, juharfélék magasodnak, de akadnak nyírfák, tölgyek is. A park gondozatlan. A végében kis színpad a helyi rendezvényeknek és focipálya.
Csak remélni lehet, hogy a tulajdonos valóban felújításba kezdett.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás