Bár az idő objektív, mi mégis szubjektíven éljük meg. Tíz perc lehet egy röpke pillanat, de gyötrelmesen hosszú is. Lelki állapotunktól függ, pedig egyik és másik esetben is hatszáz másodperc. A kiválasztott hattized óra, a nap mindössze 0,69 százaléka, de azért ennyi idő alatt is sok minden történhet.
A hatvanas évek konferansziéja, Kellér Dezső kezdte gyakran humoros felvezető vagy átkötő szövegét: „A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte”. Mennyire igaza van! Az utca tele van feljegyzendő, megírandó eseménnyel, élménnyel. Csak nyissuk ki szemünket! Vagy ahogy anno az Illés zenekar énekelte: „Láss, láss, ne csak nézz!”
Tíz percben komoly merítés végezhető a debreceni való világból. Néha semmit nem kell tenni érte, ott és akkor történnek, amikor éppen arra van dolgunk, arra vet a szerencse.
Február negyedikén 14.42 és 14.52 között a Kassai út és a Homok utca kereszteződésében, a zebrán, két „talpas”, azaz gyalogos rendőrjárőr mérsékelt tempóban sétált át a piros jelzésen. Megkülönböztető hang- és fényjelzést nem használtak.
A Füredi út egyik tízemeletesének tövében munkaruhás férfi, betonpárkánynak támaszkodva, sört ivott. Hátborzongató látvány. Hideg garázdálkodott, vacogott a fog. Az ember ujja kékre fagyott, de a melós tempósan kortyolgatott. A nedű valahol a dermedés határán, az üveg szájából talán kisebb jégcsapok is lógtak, de a fogyasztót a legkevésbé sem zavarta.
A Füredi út másik háza előtt cigarettacsikkek. Köztük gyanús, vékony, rózsaszínű végek. Jointok. Kábítószeres cigik.
- Lépcsőházunkban néhány hete füleltek le egy dílert – újságolta egy lakó –, de szerintem többen is vannak.
14.54-kor egy pukkanás. Megállt a lift. Áramszünet. Valaki segítségért kiáltott. Bent rekedt.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás