Országjárásom során újabb vidékekre jutottam el. A Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék egymással szomszédos két vidékén barangoltam.
A Rétköz és az Alsó-Bodrogköz alsóbbrendű utakon közelíthető meg. Szegény, elmaradott vidék. A bodrogközi Cigándi járás az ország legelmaradottabb kistérsége. A szabolcsi és borsodi tájegység, perifériás elhelyezkedésük folytán kevésbé ismert a nagyérdemű előtt, nem vonzza az idegent. Felfedezésre vár.
Nemrég a Rakamaz – Dombrád - Cigánd - Sárospatak útvonalat jártam be. Kellemesen csalódtam. Megismerve a vidéket, felkeresését tiszta szívvel ajánlom mindenkinek.
A Tisza mellől, Rakamazról jó minőségű úton indultam felfedezésre. Az első útba ejtett település: Tímár rendezett, tiszta falu. Itt a Tiszán kompátkelési lehetőség van a Bodrogköz alsó részére. A szabadvízi strand homokja bársonyos simaságú, kellemesen folyja körbe a rálépő talpát.
A község után az út közelében védett holt-Tisza a látványosság. Magaslesről remekül belátható a holtág jelentős szakasza. Ott jártamkor élénk vízi élet folyt. Kócsagok, szürke gémek, gólyák, halakat, békákat keresve, lábaltak a sekély vízben. Vadkacsa raj hangoskodott a víz középen. Hattyúpár lavírozott méltóságteljesen a nádassal párhuzamosan. Az idillt egy kukacbombázó, mezőgazdasági helikopter rotorzaja robbantotta szét. A közelben légi gyomirtásba kezdett.
Szabolcs, a megye névadója, a következő település. Mindenképpen nézzék meg a honfoglaláskori földvár konzervált maradványait!
Balsánál lementem a Tisza partjára, oda, ahol valamikor a nyírvidéki és a bodrogközi kisvasutat híd kötötte össze. A vasúti híd 1944 októberéig állt, amikor a visszavonuló németek a folyóba robbantották. Anno Nyíregyházáról Sárospatakon át a Hegyközbe, Pálházáig lehetett vonatozni. A híd balsai pillérét meghagyták, mellé ökocentrumot építettek. 2009-től a szabolcsi vonalszakaszon sincs forgalom. A kisvasút lassan az enyészeté lesz. A hídfő mellett a bozótosból még kisejlett a folyópartra vezető deltavágány íve.
Balsát alig elhagyva üdülőcentrum működik az út mellett. Kotort taván horgászhatnak, csónakázhatnak a vendégek, de kishajóval, a tavat a Tiszával összekötő csatornán ki is hajózhatnak az élő vízre.
Sík vidéken, zöldellő búzatáblák, almáskertek mellett haladtam. Az almáskertek látványa meglepett. A rendszerváltást követően az Antall kormány szinte minden gazdasági kapcsolatot megszakított a Szovjetunióval. Az „átkosnak” titulált előző politikai berendezkedésben a SZU volt a szabolcsi alma legnagyobb felvevő piaca. 1989 után a gazdák nyakán maradt a termés. Dühükben és a kilátástalan jövő okán kivágták a fákat. Negyedszázad elteltével bíztatóak megint a kilátások, termesztenek újra almát.
Dombrádra érve a Nyírvidéki Kisvasút végállomásánál álltam meg. A vasúti skanzen megtekintése volt a cél. A vonalon szolgáló járművek egy-egy darabját állították ki. Sajnos a vandálok nem kímélnek semmit, jó néhány vagonban tettek komoly kárt.
Kár a kisvasútért. Újraélesztése, korszerűsítése több célt szolgálna. Nyíregyháza agglomerációs körzetének hivatásforgalmában tölthetne be komoly szerepet, ha a vonatok legalább 60 km/h-s sebességre lennének képesek. A Nyíregyházára utazók gyorsabban jutnának a megyeszékhelyre, mint közúti közlekedéssel. Turisztikai érdekessége, különlegessége kapcsán pedig az egész szakasz újranyitása megfontolandó. Jómagam is eljátszottam a gondolattal: mit tennék, ha a MÁV egy forintos jelképes összegért odaadná a vonalszakaszt?
Dombrád után a cigándi híd következett. A vasszerkezetes híd Polgáron szolgált. Amikor 1989-ben átadták az új Tisza hidat, fölöslegessé vált. Elemeire szedték, és uszályon vontatták fel Cigánd térségébe. Összeszerelés után 1994-ben adták át a forgalomnak.
A hídnál a Tisza meglepően széles. A gátak magasságát vizsgálgatva, komoly vízszintingadozásokat feltételeztem. A híd mederpillérén fennakadt jelentős mennyiségű uszadék nemrég levonult árhullámról tanúskodott.
A híd közelében mederkotrást végeztek. A rendkívül finom homokot a parton „depózták”. Aranyszemcséket keresve több helyen belemarkoltam a homokgúlába. Nem elképzelhetetlen a nemesfém jelenléte, hiszen a Tisza felső vízgyűjtő területe ásványkincsekben igencsak gazdag. Persze három-négy markolással fatális szerencsével találhatók csak sokat érő rögöcskék.
A Bodrogköz síkja kevés érdekességgel szolgált. A változatosságot a Zempléni-hegység egyre közelebb kerülő csúcsai jelentették.
Sárospatak közelébe értem, mire olyasvalamire bukkantam, amiért érdemes volt fékezni. Egy holtágban gyékényt termesztettek. A lecsapolt mederbe „vetettek”, majd bokáig érő vizet eresztettek rá.
Két kilométerrel arrébb a Bodrog holtága keltette fel figyelmemet (a valamikor girbe-görbe kanyargós folyót szabályozással egyenesítették ki, zabolázták meg). A partján kiépített üdülőterületen egymást érték a faházak. Az esőre álló idő, a heves széllökések miatt üres volt a környék. A viharossá fokozódó szél verte hullámokon csak egy pár vadkacsa úszkált. A hullámok hevesen dobálták könnyű testüket. Tényleg, a szárnyasok nem lesznek tengeri betegek?
A szerény „állatfelhozatalt” egyéb ritkaságok pótolták. Hihetetlen nagyságú kagylót emeltem ki a partközeli vízből. Ritka mocsári nőszirmot sikerült lencsevégre kapnom, s a korhadékra települt taplógomba csoport sem maradt lefotózatlan.
Tokaj felé nem a 37-es úton, hanem a Bodrog-parti településeket összekötő, ún. „alsó úton” hajtottam. Számomra jól ismert útvonal. Egyedül Olaszliszkán, Szögi Lajos, néhai tiszavasvári tanár emlékhelyénél lassítottam. 2006. október 15-én a pedagógus a kocsijával elsodorta az utcára kifutó cigánylányt. Nem esett semmi baja, de környékbeliek mégis meglincselték a vétlen férfit.
E rövid úti beszámolóba sok minden nem fért bele. Mindenkit bíztatok arra, keresse fel e vidéket, mert a szó, a fénykép kevés azok visszaadására, amiktől szerethetővé válhatnak e tájegységek.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás