Azok közül, akik a debreceni Károlyi Mihály utca valamely lakásában élnek, talán sokakban fel sem vetődik a gondolat, kivel egyeztethető össze lakóhelyük elkeresztelője. Hivatalos irataikon is ott szerepel a név, sőt, még a villamoson is naponta többször elhangzik.
A 2-es villamos vonalának egyik megállóján csupa nagybetűvel hirdeti a helyszín nevét a tábla: KÁROLYI MIHÁLY UTCA. Ez a történelmi elnevezés nem teremt túl rózsás, akarom mondani, „őszirózsás” helyzetet. A magyar történelem legismertebb, s legtöbbet emlegetett Károlyi Mihályának szeméje egybeforrt ugyanis az 1918-as őszirózsás forradalommal. A forradalom és a Habsburg-ház távozása után a vörös grófként emlegetett Károlyi nyíltan baloldali, monarchiaellenes kormányának kormányfője, majd 1919. március 21-ig a Magyar Népköztársaságként működő, kérészéletű államforma államfője volt. Az említett napon ugyanis egyenes, ám annál erőszakosabb eszközökkel nekilátott 133 napon át kínlódó uralmának a Kun Béla-féle, szovjet mintára épülő tanácskormány. Az elkövetkező éveket, a szovjet-köztársaság bukása után Károlyi Franciaországban töltötte, majd kisebb megszakításokkal élete végéig emigrációban kényszerült élni. Az igazán érdekes az, hogy egészen a Kádár-rendszerig inkább negatív volt a megítélése, mintsem elismerően nyilatkoztak volna róla. S annyi bizonyos, hogy a kádári kultúrpropaganda által példaként felállított személyek magasztalása nem feltétlen a legbölcsebb döntés. A cívisváros egyik utcája pedig a Károlyi Mihály nevet viseli.
A kérdéses elnevezés néhány éve érdekes fordulatot vett, amikor is kiderült, hogy a helyi kötődésű Károlyi Mihály az egykori szatmári főispán. Az önkormányzat táblát is elhelyezett magyarázatképp. Természetesen ez hasznos lépés volt, a gond nem is itt jelentkezik. Hanem, hogy ez mégsem javít sokat a helyzeten, hiszen a 16-17. századi személyiség korántsem annyira ismert, mint az 1910-es évek politikusa. A név pedig kétélű, a vélemények erősen megoszlanak róla. Ami azt illeti, bizonyos elnevezésekből egyenesen kisebb botrányok is adódtak. Megtörtént, hogy az egyik debreceni cukrászdában heves reklamáció tört ki a Horthy-szelet láttán. Azóta át is keresztelték a cukrászkészítményt. A lényeg pedig az, hogy nincs egyensúly a személyiségek és a tevékenységek között. Míg Károlyi Mihály néhány hónapnyi, erősen megkérdőjelezhető ténykedése nem eredményezett előrelépést az akkori nemzetnek, sőt, egy évvel később széthullott a történelmi Magyarország, addig például Horthy Miklós csaknem negyed évszázadon át volt kormányzója az országnak. Csak, hogy témánál maradjunk, az ő munkássága alatt Erdély egy jelentős része és Felvidék is újból a magyar föld részét képezték. Sütemény mégsem viselheti a nevét. Ennek ellenére az utcatáblákon állhat feketén fehéren az a Károlyi Mihály név, amely a főispánt a lakosság csak igen csekély részének juttatja eszébe. Nem politikáról van szó, félreértés ne essék! Csupán történelmi szempontokról, a kétes, s nem feltétlenül elismerésre méltó megítélésről. Ami önmagában, a maga diszkrét mivoltában is ellentétet szül, annak közhasználata még megosztóbb lehet. Így tehát nem tartom szerencsésnek ispántól függetlenül a Károlyi Mihály név használatát.
Hogyha a házak oldalán a Károlyi-felirat állna, csak így, Mihály nélkül, minden bizonnyal tisztább képet festene a híres család(ok)ról. Hiszen a Károlyiak között akadtak grófok, bárók, ispánok, költők. Egy kis módosítás gyorsan feledtetné a huszadik század elejének, magyarságra nézve igen viharos és fájdalmas éveit. És a Károlyiak ráadásul talán a Horthy-szeletet is előszeretettel fogyasztották…még, ha nem is sejtették, hogy valaha is ez lesz a neve.
Barna Marci
Új hozzászólás