Művelődés

Harmincon túl már eljutottam oda, hogy csak olyan filmet, könyvet, zenét akarok „elfogyasztani” ami felhőtlenül szórakoztat, nevettet, esetleg jóra tanít. Most ötvenes fejjel egy valamit még hozzátennék ehhez a szűk listácskához.  Még pedig azt, hogy a szóban forgó műalkotás esetenként jó tettre sarkaljon. Nem társadalmi méretű összefogásra gondolok ilyenkor. Sőt, nem is a világ megmentésére. Pici dolgokra koncentrálok. Mondjuk, mentsünk meg egy kutyát!

Trebitsch Péter, az MTI tudósítója jelenti:
    Peking, 2014. július 31., csütörtök (MTI) - Kínai halálraítélteken kórtani kísérleteket végeztek a japán megszállók az 1930-as évek második felében - erről tanúskodik egy japán tiszt csütörtökön Pekingben nyilvánosságra hozott írásos vallomása.

Amikor 1914. június 28-án Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, az utolsó szikra volt a háború kirobbanásának. Történészek szerint, merénylet nélkül is megkezdődött volna a háború, hiszen évek óta készültek a nagyhatalmak. Ha nem lett volna Szarajevó, találtak, vagy akár kreáltak volna valamilyen ürügyet.

Minap Tiszacsécsén járva, felkerestem a Móricz házat. Sokan a mai napig úgy tudják, ez az író szülőháza. Tévednek, mert azt az épületet lebontották. A látogatható házba Móricz Zsigmond ötéves korában került. Az egy szobából, konyhából és kamrából álló, szalmafedeles viskó már a család elszegényedését jelezte.

A nyugdíjas Ozsváth Sándor elsősorban jó tanár igyekezett lenni. Érdekesen, szuggesztíven ad(ott) elő, s diákjaival órán kívül is foglalkozott. Nem az a tanár volt, aki leadta az anyagot egy arctalan tömegnek. Figyelemmel kísérte a fiatok életét, segítette őket tanácsokkal, példamutatással. Nem volt véletlen, hogy a legjobb tanárnak járó Mosolygó Alma-díjat évről évre ő kapta meg a tanítóképző főiskolán a hallgatóktól.