Hajnali hatkor a kirándulók izgalommal várták a buszt. A meghirdetett időpontban, percre pontosan érkezett. A sofőr készségesen nyitotta a csomagtartókat, segített a pakkok megfelelő, gyors elhelyezésében.
A táskáiktól megszabadultak igyekeztek a felszállással, hiszen hosszú út állt előttük. Helyüket nem az érkezés sorrendjében foglalhatták, hanem a kirándulást szervező megállapította ülésrend szerint. Így nem akadt ok a tolakodásra, fölösleges perpatvarra. Tíz perc alatt fedélzetre került az utasközönség, de a busz mégsem indult. Egy ideig fel sem tűnt, hiszen mindenki az elhelyezkedéssel és az utastérbe felvitt cuccok elpakolásával foglalatoskodott, ám lassan minden és mindenki a helyére került. A sofőr a mikrofont elővéve érdeklődött:
- Megvan mindenki? Indulhatunk?
Egy hölgy sietett a buszvezetőhöz. Kérte, várjon még egy kicsit. A buszvezető kérdése természetes volt:
- Miért? Hiszen megvan mindenki.
A várakozást kérő kissé restelkedve mondta: - Otthon maradt a neszesszerem. A férjem hozza.
A házastárs tíz perc múlva gördült a busz mellé. Gyorsan átadta az otthon felejtett csomagot és gyors hitvesi puszival búcsúzott. A hölgy elégedetten oldalazott a helyére. Persze, az utastársaitól elfelejtett bocsánatot kérni.
Az egyik nagyáruház műszaki osztályán egy vásárló a mosógép csereprogram keretében vásárolt új gépet. Az eladó, az ilyenkor szükséges adminisztráció lebonyolítására a vásárlót egy asztalhoz invitálta. Miközben a nyomtatványokat töltögette, megeredt a nyelve. Előzménye, hogy a mosógép új tulajdonosa megdicsérte a gyors ügyintézését. Idősebb lévén, átesett már néhány adminisztrációs tortúrán: - Nem ahhoz szoktam, hogy pillanatok alatt elintézzenek valamit.
- Köszönöm a kedvező véleményét – reagált az eladó.
- Jó néhány időt rabló esetet tudnék mesélni. Például a lányom egyetemista. Szakmai gyakorlatra a fogadóval egy formanyomtatványt kellett aláíratni. Aztán még egyszer, mert az első nyomtatványról hiányzott a keret.
- Azért én is átéltem egyet és mást – vett át a szót az eladó. – A múltkor egy hibás számítógép miatt hívtam a céget. A központos vette fel. Rögtön kapcsolta az illetékest. Negyven percig nem vette fel. Végül a központos bontott. Mennyi pénzbe került ez nekem?
A vevő pedagógusként dolgozik. A bürokráciára, embertelenségre a területéről hozott elrettentő példát: - Az egyik járás tankerületének vezetője lemondott. A KLIK-től egy hónapja várja a választ. Addig kénytelen feladatát ellátni.
- Én szeretem a munkámat – vallott az eladó. – Nekem tényleg a vevő az első. Képzelje el, jártam olyan boltban, ahol az alkalmazottak szinte sértésnek vették, hogy betértem hozzájuk.
- Én is voltam úgy, hogy rám sem bagóztak. Végül fennhangon szóltam: „Hahó, én vagyok a vevő”!
Így, kellemesen adomázva telt a formalitások intézése. A vevő tíz perc alatt túl volt a papírmunkán és még jól is érezte magát.
Az egészségügyből menekülnek a szakemberek. Köztudott leterheltségük, alacsony fizetésük. A távozókat a kórházak vezetői minden lehetséges módon igyekeznek pótolni. Így történt, hogy az egyik debreceni egészségügyi központ igazgatója nyugdíjba vonult nővérnek üzent, hívták újra dolgozni. A hölgy örömmel vette, hiszen nyugdíja kevés, jól jönne a kiegészítés. A munka felvételéhez alkalmassági vizsgálat szükséges. Többek között tüdőszűrésre kötelezték. Igen ám, a soron kívüli szűrés pénzbe kerül, márpedig a kevés állami apanázsból arra áldozni komoly érvágás a nevetséges nyugdíj mellett. A problémát a kórház gálánsan oldotta meg. Betegként vette fel egyik osztályára, így ingyenessé vált a tüdőszűrés. Betegként a nővért mindössze egy óráig tartották nyílván. Másnap már ugyanazon az osztályon dolgozóként fogadta a rászorulókat.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás