Debrecenben az elmúlt évszázad első harmadáig több helyen temetkeztek. A Debreceni Köztemető 1932. július 15. óta üzemel, azóta a debreceniek csak ott helyezhetik el halottaikat.
A történelem folyamán, a város népességének gyarapodásával, a központtól egyre távolabb alakítottak ki temetkezési helyeket. Ezek feltárása mai napig folyamatban van. A történelmi helyeken végzett ásatások mellett az új beruházások megkezdése előtt, törvényileg kötelező régészeti munkákat kell végezni. Az új Kölcsey Központ, vagy a M35-ös autópálya építésének megkezdése előtt szakemberek kutatták végig a területet és a nyomvonalat. Utólag tudjuk: nem eredménytelenül tették. Az ásatások során régi sírokra és sok egyéb másra bukkantak. A leletanyag a Déri Múzeumba került. A múzeum módszeresen gyűjti Debrecen és környéke temetkezési szokásainak emlékeit, s időről-időre kiállításokon mutatja be, mint ahogy teszi 2016-ban is.
Az idők során szűkebb környezetünkben számtalan módon temették a halottakat. Egyik érdekes formája a halom-temetés. Kunhalmokhoz hasonló kiemelkedéseket kell elképzelni, melyek oldalában ásták meg a sírgödröket. Tipikus alföldi megoldás, így a tetemeket az ár- vagy belvíz nem mosta ki. Elhalálozott kis gyermekek testét nagy kancsóhoz hasonló urnákban helyezték örök nyugalomba. Évszázadokkal korábban már ismert volt a hamvasztás is.
Debrecenben, mint máshol is, a korai temetők a templomok körül alakultak ki. Az egykori Szent-András templom (a Nagytemplom helyén állt) temetőkertje valószínűleg a 13. században keletkezett. Később a temetők a város kerítésén kívülre kerültek. A városrészek lakossága a lakhelyükhöz legközelebbi temetőkbe temetkeztek. A járványokban meghaltakat külön helyekre földelték el. A sírokat fejfákkal jelölték, csak a tehetősebb polgárok emeltettek sírköveket a 16. századtól kezdve.
Debrecen legrégibb, az utókor által ismert temetője, a Cegléd. Három részből állt: keleten a Rakovszky, északon a Csapó utcai, délen pedig a Dobozi temető. Ez utóbbi volt a legkomolyabb kiterjedésű. Azért nevezték Dobozinak, mert a város főbíróit a 17. és 18. században adó Dobozi család elhunyt tagjait ott helyezték el.
A Cegléd utcai temető 1888-ig működött, melyet később kezdtek feltárni. Itt találták meg Méliusz Juhász Péter, Komáromi Csipkés György és Baranyi Mihály (mindannyian főbírók voltak) sírjait is. Még az 1920-as évek második felében is kerültek elő innen származó tárgyak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás