Hamar eljött négynapos túrán utolsó napja. Mintha a Székelykő is bánkódott volna. Felhőket hívott maga fölé, hogy megsirasson bennünket, ám azok engedetlenek maradtak, és amint lehetett, meglógtak.
Korai torockói ébredés. Romániában egy órával előrébb jár az idő. Úgyhogy a félnyolcas reggeli a mi időszámításunk szerint csak fél hét. Álmos is a csapat. Pedig utána hosszú nap ígérkezett.
Indulásunk napján reggel csak az volt biztos, hogy estére Torockóra érünk. Addig rögtönözés. A csoport nagy buszon kényelmesen helyezkedhetett el. Irány az ártándi határátkelő. Az ellenőrzés szinte formális. A románokat nem érdekelte az oltási kártya, pedig mindenki keze ügyében tartotta.
Nyár van. Talán túlságosan is meleg. A szabadságolások, nyaralások időszaka. Kik-ki pénztárcája, bakancslistája határozta módon veszi hátizsákját, indul neki néhány napos, esetleg hosszabb aktív vagy passzív pihenésre.
Kultusz, vagy mítosz, mém, vagy divat? Nehéz megmondani, még nehezebb hosszútávú magyarázatot adni arra, hogy Debrecen ikonikus helyei közül egyetlen egy miért maradt meg a maga óriási népszerűségében, s a generációk közti keveredés miért pont e helyre korlátozódik…nap mint nap. Mégis megpróbálok egy kicsit cívis egyetemistaként választ találni.
Szinte az egész világot bejárta az egykori szerelő, hogy bajbajutottakon segítsen. Lehoczki Lászlót, a Spider Mentőcsoport vezetőjét látogattam meg miskolci otthonában, aki egykori kutyájával, Manccsal beírta magát még a negyedikes magyar tankönyvbe is.
Hosszas várakozás után, többhónapos kényszerszünetet követően ismét összegyűltek a kvízcsapatok Debrecen belvárosában, hogy a Kvízözön segítségével összemérjék tudásukat. S végül felharsant egy-egy várva várt, kultikus mondat is.
A kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő magyarországi gyökerei után kutatva nemrégiben Mátészalkára érkezett, hogy megtekintse az édesapja, Tony Curtis amerikai filmszínész tiszteletére berendezett emlékmúzeumot.
Hitler hatalomra jutása és befolyásának erősödése, a magyar állam egyre erősebb gazdasági, katonai és politikai függése a III. Birodalomtól, a magyar vezetést zsidótörvények megalkotására kényszerítette.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.