A debreceniek közül egyre többen keresik fel a Magas-Tátrát. A mindössze 3200 négyzetkilométer területű lánchegység könnyen megközelíthető.
Végig autópályán haladva, kocsival négy óra alatt elérhető. Bátran tervezhető egésznapos program, hosszabb túra. A huszonhat kétezer méternél magasabb csúcs, a hatszáz kilométeres turistaút-hálózat, a hegyek között megbúvó tengerszemek, növények, állatok, megannyi ok a hegység felkeresésére.
Egy olyan túrát ajánlok, amely három állóvizet is érint. Mindegyik színről elnevezett. A helyiek szerint középnehéznek minősített gyaloglás hossza 17,5 km, szintkülönbség 748 m.
Indulás Tátralomnic határában, a Késmárk felé vezető aszfaltcsík parkolójából, kék c jelzésen. Murvás, majd egyre inkább köves, sziklás, de jól járható úton az első cél a Zöld-tó, a Lomnici-csúcs tövében. A tengerszem megközelítése szinte végig a Fehér-tó patak sebes vize mellet, állandóan emelkedve, történik. Három kilométer/órás tempóban nagyjából két és fél órát tesz ki. Útközben érdemes a sziklákat, köveket figyelni. Számtalan villámcsapás hagyta ott jellegzetes nyomát. A pirites, vasoxidos kőzet vonzza az istennyilákat, amelyek az ásványban robbannak és csillagszerű mélyedéseket égetnek. Zivataros időben életveszélyes arra járni.
A csúcsok ölelésében gyönyörű látvány a Zöld-tó. A vize tényleg zöld. Ha fúj a szél, haragoszöldre változik. A parton turistaház fogadja a felérkezőket. A hely specialitása a csokival töltött gőzgombóc.
Feltöltődés után visszafordulunk Tátralomnic felé, Most már piros jelzésen és más ösvényen haladunk. Az út emelkedő, összeszűkül, kövekkel nehezített. A gyaloglás legnehezebb része. Negyvenpercnyi trappolást követően olyan tóhoz érünk, amely nincs a térképen feltüntetve. A vize feketés. Itt tulajdonképpen megvalósítható lenne a gyermekdalban megénekeltek: „Kiskacsa fürdik, fekete tóban. Anyjához készül Lengyelországba…” Kacsa akad, a lengyel határ sincs messze.
Újabb ötpercnyi haladást követően érjük el a Fehér-tót, amely 1610 méteren hullámzik. Körötte megint csúcsok. A látvány lélegzetelállító. A tópart érdekessége egy róka, aki annyira megszokta az emberek jelenlétét, hogy minden félelem nélkül közelíti meg őket és szendvicseket kunyerál.
A tótól kék jelzésen végre lefelé haladhatunk, ám a köves szakasz alaposan próbára teszi a lankadó, fáradó figyelmet. Tereli a Tátrára legkevésbé jellemző esőerdőszerű facsoportosulás, és a fák alatt elterülő gombaszőnyeg is.
A köves, gyökerekkel nehezített szakaszt elhagyva végre kényelmes sétával érhetünk vissza a parkolóhoz. Érdemes megtenni ezt az utat.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás