Nagyon örvendezek mostan, hogy olyan fontos vagyok, amilyen fontos tán még az édes jó anyukámnak se voltam. Én nem tudom Kósa Lajost felhívni, de ő engem igen. Nem vagyunk egyenlőek. Ő egyenlőbb, mint én. Úgy tud engem felhívni, hogy közben nem is érdeklem őtet, nem is tud róla, hogy felhívott engem. Ugyanis mondott egy egyenszöveget (na, majd mindenkihez személyre szólóan beszél, hogyisne).
Felhívott más is, valami férfihang, be sem mutatkozott, azt mondta: lesz Budapesten a békement, takarodjak oda. Na, jó, nem így, de gondolom, ha közintézményben dolgoznék, kötelező lenne, mint az ötvenes években a május elsejei felvonulás. (Eszembe villan, hogyan tagadták – tagadják – a fineszesek, hogy ezt felülről szervezné valaki, nem, a népnek, az istenadtának milljomnyi tagja felkeveredik, mint ahogy ősszel a vadlibák, valami ösztönből, s mennek szinte öntudatlanul, álomkórosan. Valami vazallus szeretetfittyfene, vezérimádat munkál bennük, spontán felzavarodnak, éltetni Pesten a szabadságharc ikonját. Együvé gyűlnek, mint Duna-deltában a kárókatonák, már szinte hazajárnak a székesfővárosi tapstérre csápolni meg üvöltözni, hogy lejaz ejrópaji unijóval.)
Aztán felhívott engem Varga Mihály. Nincs telefonszám kiírva, dehogy. A kapcsolat csak egyoldalúan működik. Én nem intézhetek semmiféle szózatot a magasságoshoz, csak ő hozzám: inaljak szavazni a fineszre, mert a kis győzelem, kis jövő, nagy győzelem nagy jövő. Szóval biztosak a győzelmükben, de biztosra akarnak menni.
Aztán fölhívott egy kellemes fincike a Fidesz-irodából (valahogy így csicseregte lelkem iluskája), aszongya, fennen szólván: elárulná nekem, hogy szimpatizál-e a finesszel? Esetleg azt, hogy kire szavazna szívesen?
Félelemmel elegy érzés vett rajtam erőt, a szexus összetöppedt bennem.
- De hát hogy tetszik képzelni ezt egy demokráciában? Nem maradhatna ez titokban? S ha nem a fineszre szavazok, akkor kikutatják (vagy most már akkor tudják), s jön éjjel az ávó és elvisz? Érted jöttem nem ellened? – mondják majd, és cselekesznek az ejrópai demokrácia legnagyobb dicsőségére?
Úgy látom, engem szeretnek a fineszesek. Bezzeg nem hívott fel (a nép pénzén, tehát a saját pénzemen) se egy jobbikos, se egy elempés, se egy összefogott-baloldalos, hogy kellene nekik a voksom. Talán azért (is) fogok rájuk szavazni. Mert a fineszhez már nem fűlik a fogam. Úgy csapnak le a hatalomra a trafiknyikok, mint nánási strucc a fényes pitykére. Rettenetes, de legalább van benne valami elviselhetetlen.
(fogarasi)
Új hozzászólás