Ékes fővárosunk, Budapest messze földön híres természeti és épített értékeiről, sajnos azonban a város sokszínűsége az utcák árnyoldalában is megmutatkozik. Nincs ez másképp hazánk második legnagyobb városával, Debrecennel sem, ha furcsa, már-már hírhedt arc(ok)ról van szó.
A napokban több olyan posztot is olvastam, amelyek egy zavart elméjű nőről szóltak. Hirtelen nem tudtam az elém táruló történeteket hova tenni, gondoltam, valamilyen új jövevény tartja itt rettegésben a járókelőket – noha Lipótmező már régen bezárt. Ahogy három–négy ilyen eseménysorozaton átrágtam magam, egyre ismerősebb lett a karakter, illetve a jelenség. Két kezében szatyrokat cipelő, idősödő nő, kifejezetten figyelemfelkeltő hangerővel próbál valamiféle verbális jelet adni magáról, ha pedig ez nem volna elég, fizikailag is beavatkozik az utcák, járdák, járókelők életébe, annak nyugalmába. Olvastam történetet igencsak durva felszólításról, amellyel „Húzzál!” parancsot adott a neki épp nem tetsző polgártársnak, akit aztán egy intenzív lábmozdulattal meg is próbált leteríteni, de volt szó kisgyerekekről is, akiket lökdösött, ifjú hölgyről, akit leköpött, majd kergetett. A hírek szerint a Fényes udvar környékén lakik. Az „ufó” víztorony árnyékában húzódó sikátor arrafelé sötétben, szürkületkor nem éppen kimondottan bizalomgerjesztő környék, habár ezek az incidensek nem ott történtek. A sors keze pedig még bele is nyúlt a helyzetbe…
A Kálvin tér felé akadt dolgom a minap, amikor az Új Városháza előtti, gyakran nem kifejezetten barátságos arcok által használt padokhoz érkeztem, majd éles kiabálásra, k.rvaanyázásra lettem figyelmes. Épp a villamost próbáltam elérni, de időm még akadt, így hátrafordultam, nehogy lemaradjak valamiről. Ha nem tettem volna, e sorok sem születhettek volna meg. Fentebb említett történeteink antagonistája, a szatyros nő lóbálta valamiféle könnyű cuccokkal megpakolt nejlonzacskóit két megilletődött ifjú hölgy felé, majd éles csulázások közepette, hirtelen karmozdulatok kíséretében próbálta őket karjuknál fogva visszarántani, mindeközben elküldeni őket a k.rvaanyjukba. Az utca aktuális teljes népe az eseményeket figyelte, noha szerencsére semmi probléma nem történt, a lányok történetesen ugyancsak villamoshoz siettek, sikeres kitérő hadműveletet, majd kínos, kissé ijedt mosolyt követően.
A kérdés nem az, hogy mi lett volna, ha komolyabb kárt tesz bennük. Inkább az, meddig várnak még az illetékes egészségügyi/rendészeti/közterületvédelmi szakemberek, hogy valamiféle előrelépés történjen az ügyben, és egy kicsit nyugalmasabb legyen városunk élete? Volt már rá példa, hogy kisgyermekeket is próbált bántalmazni…egyelőre csak próbált. Talán ideje volna tenni az ügyben.
Barna Marci
Új hozzászólás