A kutya az ember leghűségesebb barátja. Az ember azonban korántsem a kutya leghűbb társa.
Hiszen a kutyáknak – bármennyire nehéz is bizonyítani – igenis van lelke, érzése, ragaszkodása. Erről pedig a már-már tragikomikus és erkölcsi tartalomban bővelkedő, idei Kivert kutyák című nagyjátékfilm is tanúskodik.
„Amit lepisilsz, az a tied.” – szabadszájú, mégsem csak a felnőtteké. Noha a tizenhatos karika ezzel, meg a különböző testi kapcsolatokra való utalással teljes mértékben indokolt, egy kifejezetten szórakoztató, eseménydús, igényes és precíz keretek közé foglalt cselekményt kapunk a 2023-as, eredeti címén Strays-re keresztelt Kivert kutyák című filmmel. Megannyi alkotásban találkoztunk már beszélő állatokkal, ez azonban abszurd humorával, csattanós szóvicceivel, megható érzelmi jeleneteivel jócskán meghaladja a klasszikus bugyuta, erőltetett „beszélő állatok” kategóriát. Ezúttal ugyanis a kutyák és az emberek nem értik egymást, így a főhős kutyusoknak gyakorlatilag a gondolatait, valamint egymással való verbális kontaktjait kapjuk meg emberi nyelvbe öntve, közérthetően. Mindezt pedig eredeti nyelven olyan ikonikus filmaktorok teszik tökéletessé mint Will Ferrell vagy Jamie Foxx.
A másfél órás mozi összképét tekintve átfogó valós képet kapunk az ember-kutya viszonyokról, valamint az állatkínzás okozta sérülésekről, amik az ember leghűségesebb társát érinthetik. Mindezt élőszereplős felhozatal teszi közérthetővé, szórakoztatóvá, ugyanakkor tanulságossá. A cselekményvezetést tekintve klasszikusan lineáris történetmesélés jellemzi a Josh Greenbaum alkotását. Egyértelmű kezdő- és végpont keretezi az eseménysorozatot, gyorsabb, eseménydúsabb pillanatok, valamint lassabb, párbeszédalapú, konfliktusokból adódó eszmecserék váltják egymást, mire a Makranczi Zalán magyar hangjával kalandozó főhős, a Reggie névre hallgató, gazdája által csak szarzsákként titulált border terrier eljut a drogos, igénytelen, tahó gazdájától, Dougtól való elszakadástól az őt ért bántalmak felismerésén át a jótékony bosszúállásig. Reggiet három társa, a kóbor, fájdalmas múltú boston terrier, Bogár, a bájos ausztrál juhász Maggie, valamint a német dog Vadász kíséri végig rögös, de tartalmas és izgalmas útján.
A film verbális vonalvezetése magyar szinkronnal rengeteg szóviccre épül, ám olyan utalások is megjelennek, mint például a német juhász rendőrkutya, Rolf származására való tekintettel Adolfnak nevezése, antropomorfizáció, így például a „begombázás” vagy épp néhány obszcén, de rendkívül szellemes beszólás, valamint tökéletes, humoros és igencsak illő zeneválasztás. Ez utóbbi terén a fizikai bosszúállás során felhangzó Wrecking Ball Miley Cyrustól. Vizuális téren, amint arról már szó volt, élőszereplőkből áll a vásznon megjelenő képsorok alapja, ám alkalom adtán jócskán és hibátlan beillesztéssel segített a CGI, illetve a mesterséges intelligencia.
Összességében a Kivert kutyák kétségtelenül vált az egyik legmegosztóbb idei alkotássá, polgárpukkasztó, mégis rekeszizmokat jócskán megedző modorával, mondanivalójával. Olyan korábbi állatfilmek – mint például Kutyakomédia vagy Malac a pácban – után végre olyan beszélő állatok kerülnek velünk szembe, akik valamelyest követik a racionális ember–kutya kapcsolatot, és nem az emberi világban kommunikálnak, hanem sokkal inkább gondolataik verbális kivetülésével követhetjük tapasztalásaikat, kommunikációjukat. Mindezt érzelemdús, tartalmas audiovizuális és cselekménybeli megvalósítással. Méltán népszerű film született ezzel, amely igen nagy eséllyel lehet várományosa olyan megítélésnek, amely után az akutális mozitörténet egyik kultfilmjeként hivatkozhatunk rá.
Hiszen örök érvényű igazság: „Kóbornak nem kell cégér.”
Barna Marci
Új hozzászólás