Kilencvennyolc évvel a trianoni diktátum aláírása után is hatnak annak következményei. Magyarország megmagyarázhatatlan nagyságrendű büntetése nem volt elég, a környező országok, főleg Románia és Szlovákia (régebben Csehszlovákia) a mai napig többet akar.
Anyanyelvünk védője gyakran tapasztalja: a médiában és a mindennapok nyelvhasználatában egyaránt számos helyesírási hiba forrása az, hogy a közlő – feledékenységből, sietségből, tudáshiányból – nem fordít kellő gondot szövege értelmezésére. Arra nem gondol a nyelvhasználó, hogy efféle helyesírási bakikkal akár sértegetni is lehet. E hibák gyakran az egybe-, illetve különírás szabályait szegik meg.
Bréking! Bréking! Bréking! – brekegi fülünkbe nap mint nap a szenzációvadász sajtó. S a breaking szó e fonetikus változatának műfaji fedezetével, vagy inkább fedezéke mögött, rendkívülinek, egyszersmind nagy hírértékűnek kevéssé – gyakran pedig a legkevésbé sem – számító információkat közöl.
Anyanyelvhasználatunkban évek, sőt évtizedek óta szívósan élnek tartalmatlanná kopott, szürke kifejezések, rég elcsépelt, de újra meg újra divatozó szavak. Az egyik túlélő a fantasztikus melléknév.
„Micsoda lélek lobog tebenned, / micsoda szerelem, az áldott? / Vettem neked, mert szeretlek nagyon, / nézd, egy csokor szenvedést, virágot” – írja gyönyörű ifjúkori szerelmi dalában Juhász Ferenc, a 20–21. század egyik legnagyobb magyar költője.
Huszonhat programmal, többek között könnyű- és komolyzenei koncertekkel, kiállítással, filmbemutatókkal várja az érdeklődőket a 28. Debreceni Tavaszi Fesztivál kulturális rendezvénysorozat.
Varga Attila debreceni kötődésű újságíró maga is hazai hős. Hajdanán a 109.-es számú fémipari szakmunkásképzőbe járt. Onnan küzdötte fel magát. Ma már elismert riporter.
Hun alattvalóktól származó ékszereket is bemutatnak a késő római császárkor egyik legjelentősebb ezüstkincs-lelete, a Seuso-kincs nyíregyházi bemutatóján március 27. és április 15. között a Jósa András Múzeumban.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.