Az ország második legnépesebb városa kiterjedt helyi közlekedési hálózattal rendelkezik. Korábban a Hajdú Volán és a Debreceni Közlekedési Vállalat (DKV) közösen üzemeltette, de 2009-ben egy kézbe, DKV irányítása alá került.
Jelenleg két villamos-, öt troli- és hatvan autóbuszjárat elégíti ki az utazási igényeket. A közlekedési cég 29 modern csuklós villamossal, 31 trolibusszal, 40 csuklós és 100 szólóbusszal áll az utasközönség rendelkezésére. 2014-ben a buszok száma tizenöttel csökkent, mert a 2-es villamosvonal megnyitásával fölöslegessé váltak. A DKV kölcsönbe adta a BKK-nak (Budapesti Közösségi Közlekedés), melyek főleg Kőbánya viszonylatain teljesítenek szolgálatot.
A debreceni tömegközlekedés városi életünk kikerülhetetlen része. Rengeteg bosszúság, de élmény forrása is. Nekem például kedvenc járműveim vannak. A LMG 120-as csuklós busz azért, mert tavaly március 2-án, este 11-kor az utolsó 31-es járatként szállította az utasokat a Nagyállomástól a Doberdó utcáig. Azóta főleg a 30-as és 41-es vonalán találkozom vele.
A CAF villamosok közül az 516-osra figyelek különösképpen. Szintén tavaly, február végén, amikor a 2-es villamosvonal tesztüzeme folyt, az érdeklődők ingyen próbálhatták ki az új járműveket. E tuján volt alkalmam utazni. Egy teljes kört tettem vele. Európai színvonalú közlekedési élménnyel gazdagított.
A KCSV (Közúti Csuklós Villamos nevének rövidítése) prototípusa, az 500-as szállított 2005-ben az egyetemre, harmadik államvizsgám abszolválására. A KCSV-kre külön büszkén tekintek, hiszen a világon mindössze tizenegy épült belőle. A büszkeséget azonban felhő árnyékolja, ugyanis a csuklósok a GANZ cég utolsó termékének bizonyultak, aztán megszűnt a hazai vasúti járműgyártás utolsó, több mint százéves múlttal rendelkező vállalata.
A város egyetlen UV villamosának látványa nosztalgiára késztet. Egykoron a fővárosi közlekedés meghatározó típusának bizonyult. Olyan viszonylatokon járt, mint a Nagykörúton a 4-6-os, 47-es. Nyugodt járásáért kedveltem. Jelentős súlya miatt a pálya egyenetlenségei nem dobálták.
Egy időben a buszok rendszámait tettem meg a lottószelvényeken. Szerencsét ugyan nem hoztak, de elmesélése a társaságokban mindig jó poénnak bizonyult.
Régebbről mindenképpen említést érdemel a „Büdöske” névre keresztelt Ikarusz csuklós. Még a nyolcvanas évek első felében tartozott a 31-es flottához. Nevét onnan nyerte, hogy két évig Egyiptomban rótta a próbaköröket, remélve az arabokkal egy komolyabb üzlet nyélbe ütését. Utána került városunkba. Az arab emberek erős testszagukról ismertek, ami beleivódott a busz bőrüléseibe. Még télen is ablakot kellett nyitni, mert a bűz annyira elviselhetetlennek bizonyult.
A Hajdú Volán buszparkja eklektikusra sikeredett. Debrecen útjait is számtalan típus koptatta. Kísérleti példányként üzemeltették az ország első tolómotoros csuklós buszát. Szintén a városban próbálkoztak először gázüzemű buszok használatával. Az utazás izgalmas kalandnak bizonyult, hiszen az utasok soha nem tudhatták előre, mely típusok képviselői fékeznek a megállóban. A valamikori 24-es vonalán előfordult, hogy a DKV csak kétajtós távolsági buszt tudott kiállítani.
Tévedni emberi dolog. A DKV sofőrei is emberből vannak. Néha megmosolyogtató dolgokat tesznek. Láttam 2-es trolit befordulni a Vágóhíd utcára. A 19-es busz a Széchenyi utcán, a záróvonalon fordult meg. A vezetőnek szóltak az utasok, hogy a járatnak a Miklós utcán kellene közlekedni. Megint csak a néhai 24-sen történt, hogy távolsági járat pilótáját küldték a helyi közlekedésbe. A vezető az utasok irányításával jutott el a transzformátorállomásig.
Hosszan lehetne még sztorizni. A tömegközlekedőknek, bizonyosan akadnak hasonló, vagy még cifrább történeteik. A helyi közlekedés megítélése változó, jobban, rosszabbul, de működik, az utazni szándékozók számíthatnak rá.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás