Hűtlen maradt hozzánk a sors…

Hősiesen küzdöttek  Fotó: DVSC Kézilabda

Megadatott, hogy november 21-én szombaton végre ismét pályára lépjenek a debreceni piros-fehér kézis hölgyek. Nem ott folytattuk, ahol abbahagytuk, hiszen a tét jóval nagyobb volt a bajnoki pontoknál. Az EHF Európa Liga csoportköréért szálltunk harcba. A sors azonban a török Kastamonut szánta ellenfélként.

Ki ne emlékezne, hogy a DVSC Schaeffler tavalyi nemzetközi megmérettetésén épp ez a délkelet-európai alakulat búcsúztatta a csapatot Debrecenben. Egy olyan mérkőzésen győztek, amelynek aztán később megannyi kellemetlen visszhangja támadt. No, félreértés ne essék, nem a Loki ellen irányultak a negatív felvetések, sokkal inkább olyan jelenetek kapcsán vetődtek fel kételyek, amelyek különösen közel zajlottak a vendégszektorhoz, sőt, még talán a két orosz sporttársat sem kerülték el a török „szelek”. Ez viszont a múlt – gondoltuk.

„Zászlónk gyakran plántálád vad török sáncára…” – szól a Himnusz egyik különleges sora, a folytatás azonban a magyar történelem győztes ütközeteire utal, miszerint a Kárpát-medence őrzői még a legnagyobb fenyegetést is képesek voltak kiállni olykor. Senki sem gondolta tavaly, hogy a következő kupaszezonban piros-fehér zászlónk fénye újfent a török félhold földjére vezet bennünket. Az alkalom pedig hatalmas lehetőséget kínált arra, hogy visszavegyük, ami a miénk és továbbjussunk. Oda, ahol a múlt esztendőben hatalmas küzdelem árán sem sikerült érdemben sikert aratni. Egyeztetés után kiderült, hogy Köstner Vilmos csapata egyetlen meccset vív a Kastamonuval, a törökök otthonában. A debreceni klub beleegyezett, bár a lebonyolítás fogadtatása nem bizonyult túl rózsásnak. Megannyi kételyekkel teli szurkoló szeme kerekedett ki még jobban, amikor az EHF közölte, ukrán játékvezetők dirigálják majd a kézilabdát. Ám a sors kellemetlen, fanyar humora nem tántorította el a Vasutas mindenre elszánt hölgyeit, s harcra készen vágtak neki a délre vezető útnak. A török csarnok már nem volt ismeretlen számukra, így szombaton helyi idő szerint 13 órakor, mintegy visszatérőként futottak ki a csarnokba, ahol a lelátóról helyi szurkolók hada váratlanul fütyült vissza nekik, nem túl baráti fogadtatással. A labda pattant, a sorsdöntő csata elkezdődött. A lelkesedésükkel és szemükben égő tűzzel hadba lépő Kovács Annáék nem hátráltak meg a janicsárként ostromló hazaiakkal szemben. Előny itt, előny ott, de többnyire döntetlen állt az eredményjelzőn, amely fölött Kemal Atatürk arcképe aggódó szemmel tekintett a pályára, ahol a magyarok hódítani készültek.

Több alkalommal is hiba csúszott a Debrecen labdakezelésébe, s a védelem helyenként hiányos maradt. A zárásokat csak szabálytalanul sikerült megoldani, így a játék is gyakran állt. Ennek ellenére hősiesen küzdöttek Bordás Rékáék, s bár tetemes előnyhöz nem sikerült jutni, a Kastamonu számára is mindössze egyetlen gólnyi vezetés adódott. Jól láthatóan nem zavarta meg a lányokat a drukkerek vehemens indulatokkal teletűzdelt szurkolása, illetve az a szitok, amit még a fotósra is kíméletlenül, bár teljesen érthetetlenül, alpári módon zúdítottak. A második felvonásra Köstner Vilmos, sejthető, hogy a koncentráció növelésével engedte ki a lányokat. Izgalmas félóra állt még ekkor a Loki előtt. Érdemben továbbra sem sikerült egyik félnek sem vezetéshez jutnia, kemény és hatásos védekezésből egyik oldalon sem volt hiány, ennek ellenére is potyogtak a gólok. Majd közbeléptek a játékvezetők – legalábbis szerettek volna döntőbíróként beavatkozni. Két védekező lokistát is kényszerpihenőre küldtek. Ám a kaput Csapó Kyra védte és dacolva a lehetetlennel, megfogta a hetest, indított, az ellenakció végén pedig Vantara-Kelemen Éva cunderrel vette be a török hálót. Nem örülhettünk sokáig a győzelem közelségének, ugyanis Arany Rebeka gólja ellenére egyenlítettek, majd fél perccel az utolsó sípszó előtt fordítottak a fekete mezesek. Időkérést követően alig húsz másodperc maradt támadni…de hűtlen maradt hozzánk a sors. Lehet, hogy a túlzott lelkesedés vitte előre az akciót, de döntő pillanatban egy kapkodva elhagyott labda meg is pecsételte a végjátékot. A hajrá utolsó mozzanataként Arany Rebeka szélről helyzetbe került, a védőjátékos jócskán büntetőterületen belül próbálta meg feltartóztatni. Az eset közvetlen közelében álló játékvezető szó szerint szemet hunyt a történtek felett. A lövés nem zörgette a hálót, az eredmény változatlan maradt: 31-30. Nem sikerült kiharcolni a hosszabbítást. A török játékosok a pályán ünnepeltek, ahogy a szurkolók is, és a tavalyi egygólos törökországi diadal után most a félhold népe ünnepelhet Európa Liga-csoportkörben szereplő csapatot.

A DVSC Schaeffler kézilabdázóit ettől függetlenül elismerés illeti. Majdnem 60 teljes napnyi kihagyás után kellett erőn felül teljesíteniük egy erős Kastamonuval szemben. Le a kalappal a lányok előtt, hiszen alul maradtak ugyan, de elképesztő csatát vívtak. A kupakaland idén tehát a vártnál jóval rövidebbre sikerült, de sebaj. A jelenlegi helyzetben talán ennek is megvan az előnye. Jövőre folytatjuk!

Barna Marci

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.