Csak a gazt termeli, nem a hasznot

Kilátás a Kanális utca felől

Bár az iskolákba arra tanítják a gyerekeket, hogy „hát”-tal nem kezdünk mondatot, én most mégis így kezdem.

Hát ki fogja végre hasznosítani a Tégláskert-Epreskert úgynevezett majorsági földjét?

Jelenleg úgy tűnik, senki, mert évtizedek óta nincs mozdulás, csak felröppenő ötletek, amilyeneket önkormányzathoz nem közelálló emberek is tudnak, tudnának vizionálni. Forgott a szóbeszédben már olyan elképzelés, hogy sportcentrum lesz a lakosság javára, suttogtak stadionnak kiszemelt terepről, képzeltek oda szép és csillogó lakóparkot, volt leendő terepe bevásárlóközpontnak, elképzelték valakik a repülőtér kibővített szolgáltatásainak területéül.

Oszt semmi, sehun! – mondaná a basahalmi.

Ide tények, tervek, lépések kellenének!

Akit csak kérdeztem mostanában, senki környékbeli lakos, választópolgár nem tudja, egyáltalán ki a telek tulajdonosa. A város? Magánszemély? Vállalkozás? Politikus? Beszélnek mindenfélét, inkább nem írom le, hogy miket. (A baj várhatóan így is rájön a nyakamra jószándékú soraimért.)

Tény az, hogy nagyon régen nem mozdul előre a terület ügye. Amit tapasztalunk, hogy időnként úgy megnő – szerencsére csak úgy magától - a zöld növényzet. Aztán érkezik valaki, levágja, összeboglyázza és elviszi. Neki legalább jó. De azért nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb hasznosítása a területnek…  

Tarthatnánk lakossági ötletbörzét is, hátha kikerekedne egy épkézláb terv, amit meg lehetne valósítani úgy, hogy a város is jól járjon, meg az ottani lakosok is nyerjenek vele. Mert ugye ez lenne az ideális.

Ám fölösleges ötletelni, elég volt abból mostanáig a hivatalosak oldaláról!

A minap beszéltem egy kertésszel. Figyelmembe ajánlotta, hogy mostanában nagy értéke van a diónak. Klapka György is, akinek nem kell se ötletért, se pénzért a szomszédba mennie, diófaültetvényeket telepít. Meg mások is – hallottam a közszolgálati rádió délelőtti műsorában néhány hete.

Tehát, például ez lehetőség. Ha a diófaültetvényt körbekerítik, és néhány emberrel védik a lopások ellen, még munkahelyet is teremtene. És, bár a diófa különösebb gondozást nem igényel, de azért a lombgyűjtés, a szükséges metszés, gallyazás, diószedés munkát adna néhány környékbelinek. Mondjuk két epreskerti munkanélkülinek, meg két tégláskertinek, meg két boldogfalvikertinek.

De, – merész ötlet – termelhetnének a földön zöldséget, gyümölcsöt, ami eladható a piacon. Csak egy szakembernek ki kellene találnia, hogy mit. Aztán a termést el is lehetne adni, de ha nem, odaadhatnák a nincsteleneknek, vagy egy közkonyhának, idősek otthonának, gyermekotthoni lakóknak. Vannak a környéken sokan ilyen gyerkőcök és nevelő szülők. Annyi hely fogadná szívesen. Ez lehetne a nem üzleties hasznosítása a területnek. Ha már haszon szerepel a címben.

Ám, ha a zöldség, gyümölcs nem jó, legyen a területen fiataloknak fitneszterem, időseknek nyugdíjas klub. Szépülni vágyóknak fodrász szalon, körmös, büfé, óriás sakktábla, lengőteke, kertészklub, nyugdíjas kártyabarlang, orvosi tanácsadással. (Az egyik egyház megcsinálta, beszerveztek a kártyapartiba egy orvost is, aki zsuga közben tanácsokat adott, és felmérte az igényeket.)

A majorsági területtel szemben van a salakmotorpálya. Ott is ritkán van esemény, ha átellenben élne egy szolgáltatóközpont, talán a veres pályára is sűrűbben szerveznének eseményeket.

Ha mindez nem jó, bérbe is lehet adni a gaztengert. Persze nem úgy, mint történt sok évvel ezelőtt, amikor egy testvérpár próbálta hasznosítani, de mivel lelopták a fél terményt, nem sok hasznuk maradt rajta és visszaadták a bérleményt.

No, itt tartunk most. Ötlet van, gazda nincs, aki meglendítené ezt a sárba ragadt szekeret.

De, ne legyünk pesszimisták, mostanában szívesen mondják, hogy a remény hal meg utoljára!

Talán egyszer akad valaki…

Barna Attila

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.