Ebben a szenzációhajhász, hírfaló világban a jó hírnek a legkisebb az értéke. X celeb villantása, Y sztár viselt dolgai komolyabb érdeklődésre számíthatnak, mint egy új óvoda átadása, vagy jótékonysági bálról készült tudósítás, pedig kellenének a szívderítő, - melengető információk, mert azért ez a földgolóbis nem olyan rossz, mint amilyennek az eltorzult médiumok mutatják.
Ezen esetben jó hír, hogy az újság nem elfuserált, fölösleges beruházásról (üresen kongó stadion, kihasználatlan Főnix csarnok, forgalomakasztó Egyetem téri körforgalom, buszsáv az Egyetem sugárúton, az épülő kiskörút, ahelyett, hogy kivezetnék a forgalmat a belvárosból) számol be. A jó hír a Debrecent Létavértessel összekötő 4814. sz. út felújítása, korszerűsítése. Bármily hihetetlen, komoly hírértéke van, legalább azok számára, akik gyakran közlekednek a két város között. Korábban az említett útszakasz kritikán aluli állapotban bosszantotta, károsította az autósokat. Télen, de főleg tavasz elején istenkísértésnek bizonyult arrafelé járni. Sötétedés után meg pláne! Indulás előtt a vallásosabb gépkocsivezetők százast dobtak Szent Antal perselyébe, csakhogy a távot épségben teljesítsék. Az aszfaltcsíkot szőnyegbombázás utáni állapotokhoz tette hasonlóvá a rengeteg, gyakran elképesztő terjedelmű, mélységű kátyú. Ha egy-egy autós belehajtott valamelyikbe, garantált volt minimum a durrdefekt…, és akkor még jól járt, mert akár repedhetett volna a felnije, törhetett volna a tengelye. Az útkezelők a hibákat taknyolásos technológiával temették. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a gödrökbe belehánytak néhány lapát bitument, a lapáttal megpaskolták néhányszor, és már álltak is odébb. A katyúzásokat figyelemmel kísérve az autós tudhatta, a közútkezelőnek mikor fogyott el a pénze, vagy a szükségesnél már eleve kevesebbel volt kénytelen gazdálkodni, ugyanis akkor nem töltötték fel teljesen a gödröket, csak annyira, hogy a belezöttyenő kerekek ne sérüljenek súlyosabban.
Idén végre nekiláttak, a még ramaty állapotú bánki szakasz felújításához. Az úttest, ahol szükségeltetett, alapmegerősítést, majd új aszfaltszőnyeget kapott. Szintbe hozták az útpadkát, vízelvezető árkokat ástak, buszöblöket alakítottak ki, az Erdőspuszta hotelnél lévő S-kanyart „levágták”, azaz olyanra építették az egészet, amilyennek egy biztonságos útnak lennie kell. Debrecen és Létavértes között csökkent a menetidő, az egyenletesebb haladás következtében mérséklődött az üzem-anyagfogyasztás, amelynek egyenes következménye környezetszennyezés, -terhelés visszaesése is. Nem utolsó szempont az idegenforgalom. A létavértesi határátkelőtől az idegen eddig csak zötykölődhetett a cívisvárosig. A felújítás után konszolidált viszonyok között tehetik meg. Nem mindegy számunkra, hogy a külföldieknek milyenek az első benyomásai az országról.
Az újjáépítésnek azért akad veszélyeztető faktora is. A jó minőségű aszfalton komolyabb sebességgel autózás, a kanyargós szakaszokon erősen növeli a balesetveszélyt. A magyar autósok jó része pedig hajlamos a gyorshajtásra, ami továbbnöveli a veszélyt. De azért ez ne csökkentse örömünket!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás