Január elsejétől a kormány díjkötelessé tett számos olyan útszakaszt, amelyek eddig ingyen álltak az autósok rendelkezésére.
Ilyen lett az M0-ás több szakasza, a 4-es főút ferihegyi repülőtéri szakasza, vagy a Debrecent elkerülő M35. A kormány az intézkedéstől útdíjbevétel növekedést vár. Jó szokásuk szerint az isteni szikrából napok alatt rendelkezést kreáltak, bármilyen szakmai, társadalmi egyeztetést mellőzve. Az állampolgároknál az intézkedés ugyanúgy kivágta a biztosítékot, mint a netadó. Ha annyira prímák az ország gazdasági mutatói, mi szükség az újabb és újabb sarcokra? Vagy még sincs minden rendben?
A rendelkezés fizetőssé tette azokat az utakat, amelyeknek a lényege, hogy az átmenő forgalom elkerülje a várost, ráadásul az Unió kötelezi az országot a pesti dugódíj 2016-os bevezetésére. Egy autósnak mennyibe fog fájni, ha évente kétszer-háromszor a fővárosba ruccan? Autópálya matricák közül megszüntetik a négynapost, a legkisebb, tíznaposért természetesen többet muszáj leszurkolni. Ehhez jön, majd a dugódíj. Vagy őrült román sofőrök vezette kamioncsordák között araszolgat a négyesen, hogy aztán Üllőtől 5000 forintos megyei matrica nyújtotta továbbhaladási lehetőséggel élve érjen fővárosunkba, ahol még a dugódíj ellenértékét is le kell szurkolni. A kormány jó úton halad állampolgárainak XXI. századi röghöz kötése felé.
Újra a városokon keresztül fog dübörögni a forgalom. Egy vidéki miért fizessen ötezer forintot, ha évente egyszer-kétszer akar eljutni Pestre? Inkább választja a díjmentes feljutási lehetőségeket. Hegyalja felől Miskolc, az M30-ason, öt perc alatt kikerülhető. Most majd megint a borsodi székhely utcáit választja jó néhány autós. Az meg a kabaré kategóriájába tartozik, hogy Veszprém megyei ötezer forintos matricával öt kilométernyi autópályát használhatnak.
A jogszabályalkotók úgy gondolják, mivelhogy dübörög a gazdaság, „Magyarország jobban teljesít”, a rezsicsökkentés, az üzemanyagárak zuhanása, a minimálbér emelése okán több pénz marad a magyar zsebében, tehát erőteljesebben vállaljon részt a közös teherviselésből. A bársonyszékekben trónolókat a legkevésbé zavarja, hogy autózás címszó alatt fizeti a kötelező felelősségbiztosítást, teljesítményadót, regisztrációs adót, a nafta adóit, más – egyre szaporodó – sarcokról nem is beszélve. Mind megy a közösbe. Fizetése nagyobbik részét lenyúlja az állami vezetés.
Minden rosszban van valami jó is. A székesfővárosba merészkedő autósnak a benzin és útdíjak (majd a dugódíj is) tizenötezer forintjába kerül. Cserébe várost nézhet. Araszolhat a Hungária körúton, szívhatja a benzingőzt a Rákóczi úti dugóban, az Erzsébet hídon mozdulatlan kocsisorban rostokolva gyönyörködhet a páratlan panorámában. Dugóban ácsorogva nincsenek balesetek. Új baráti kapcsolatok alakulhatnak ki, hiszen az álldogáló melletti sorstársakkal hosszasan beszélgethet. Hosszabb ácsorgáskor kipihenheti a Pestre jutás fáradalmait. Elég szólni az anyósülésen fenekelőnek, szóljon, ha mozdul a sor.
Bár vége az ajándékvásárlási láznak, az ötezer forintos matrica egész évben ajándék lehet. Aki igazán gáláns, az az ünnepeltnek az összes megyei matricát nyújtja át.
Az Orbán kormány túlértékelte a tavalyi három választási győzelmet. Hamis illúzióban ringatva magukat elhitték, törekvéseiket az ország ezentúl egy emberként támogatja. Elfeledkeztek arról, hogy a választásra jogosultak kisebbsége szavazott a kétharmadra. A többség reméli, e szavazók is észre térnek, mert ennyi sarcot még egyetlen hatalom sem ötölt ki, mint a jelenleg regnáló. A kormányzati retorikában nem szerepel a „megszorítás” kifejezés. Az túl csúnya. Ettől függetlenül az ember csak kapkodja a fejét, képtelen összeszámolni, hány módon csapolják bevételeit. És úgy tűnik, az ötletelésnek nincs vége.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás