„Továbbadott” erdészet, hosszabbításban „berúgott” játékos…

Melyik szót hová?

Nyelvünket „szabad szórendűnek” tartani: túlzó általánosítás. Mert ha van is e megjelölésben igazság, pongyolaság a szórendtévesztés, kivált, ha ennek ráadásul még értelemzavar is a következménye.

Egy korábbi, debreceni vonatkozású sajtópélda: „A pénteken átadott Böszörményi út korszerűsített szakasza” helyett sokkal szerencsésebb a Böszörményi út – pénteken átadott – korszerűsített szakaszáról szólni. Tekintve, hogy ezt az utat nemhogy nem „pénteken”, évszázadokkal korábban „adták át”… 

S egy újabb médiamondat: „A hírügynökségi jelentés világszínvonalú, a haditechnika élvonalához tartozó stratégiai fegyverként jellemezte a rakétát.” Mivel a közlés nem arra kíván utalni, hogy a hírügynökségi jelentés volna világszínvonalú, hanem a rakétát minősíti ilyennek, ez a helyes szórend: A hírügynökségi jelentés a rakétát világszínvonalú, a haditechnika élvonalához tartozó stratégiai fegyverként jellemezte.   

A további példák között is hasonlóan ügyetlen szófűzéssel találkozunk. „Az öt éve végrehajtott templom felújítása után újabb beruházásra készülnek.” Isten házát természetesen nem keresték fel végrehajtók… Arról van szó: öt éve újították fel a templomot, s most újabb beruházás következik.  

„A megvizsgált fővárosi bírósághoz benyújtott jelenléti ívre utalt.” A közlés tárgya értelmesen: a bíróságnak benyújtott, megvizsgált jelenléti ív. Pontos a megjelölés akkor is, ha a megvizsgált, s a fővárosi bíróságnak benyújtott ívről beszélünk.

A gyermekbénulás elleni kötelező védőoltás jelzős szerkezet szórendje sem keverhető össze, mert morbid közlés kerekedhet elő (mint ezt a sajtóban láttuk: „kötelező gyermekbénulás elleni védőoltás”-ként írva…). Az efféle szórendtévesztés groteszkké vagy értelmetlenné, netán téves értelművé teszi közlésünket. Egy pontatlan és ugyancsak morbid rádiós mondat: „Megkoszorúzták a felújított hősi halottak emlékművét.” Valójában persze a hősi halottak felújított emlékművének megkoszorúzásáról volt szó.           

„Fél áron 150 köbméter fát vásárolt a város az erdészettől – ezt adták tovább a településen élő rászorulóknak.” Helyesen: A város az erdészettől fél áron 150 köbméter fát vásárolt – ezt adták tovább a településen élő rászorulóknak. Az erdészet tudniillik maradt, a fát osztották szét, juttatták el a rászorulóknak…

Van úgy, hogy csak két szót cserél fel a beszélő, mégis félreérthetővé válik a mondat: „Hiszek a szakmai lobbi erejében, de természetesen lobbizni csak partnerekkel együtt lehet.” Természetesen lobbizni? Nem, nem ez az értelme a nyilatkozatnak. Hanem ez: Hiszek a szakmai lobbi erejében, de lobbizni természetesen csak partnerekkel együtt lehet. 

„Bízik a megyei párt elnökében.” A jelzett szó az őt megelőző több jelző egyikével-másikával szorosabb egységet alkothat; ilyenkor nyilván ez kerül közvetlenül eléje, az egységüket szűkítő további jelző(k) pedig távolabb. Helyesen: Bízik a párt megyei elnökében. (Megyei párt nincs.)  

Hátráltatja a megértést, ha az állítmányt, a közlés lényegét a mondat végére hagyja a beszélő: „Erre a kérdésre azonban mind ez idáig elfogadható választ nem kaptunk.” Jobb, célszerűbb szórenddel: Erre a kérdésre mind ez igáig nem kaptunk elfogadható választ.

Hasonlóan félreértéseket előidéző késleltetések következnek. „Az [X. Y.] koreográfus nevével fémjelzett művészeti csoport az idén született táncszínházi darabjait is előadta.” E mondat olvasása közben felkapjuk a fejünket: az idén született csoport? Ráadásul a tipográfia is rásegít a félreértésre, ha a sor végére esik az idén született szószerkezet. Szerencsésebb hát így írni: Az [X. Y.] koreográfus nevével fémjelzett művészeti csoport előadta az idén született táncszínházi darabjait is.

Focista emlékezik a pályafutásának korábbi állomásaira. Mint a riporternek elmondja: egyszer a hosszabbításban rúgtam be a 11-est. Nem, nem arról van szó, hogy ivott volna a hosszabbításban… A félreértés elkerülésére: a 11-est egyszer a hosszabbításban lőttem be (vagy: értékesítettem). De e szórendben akár maradhat is az eredeti szó: a 11-est egyszer a hosszabbításban rúgtam be.

„Cél a szeszesital-fogyasztás és a drogozás visszaszorítása.” Mivel semmiképpen sem cél a szeszesital-fogyasztás és főleg nem a drogozás, hanem éppen ellekezőleg: a szeszesital-fogyasztás visszaszorítása, mérséklése, a drogozás megelőzése, megszüntetése a feladat, ez lehet a pontos szórend: Cél visszaszorítani a szeszesital-fogyasztás mértékét, megelőzni, megszüntetni a drogozást.  

„A beszélgetőpartnerem is élt gyermekkorában Magyarországon.” Félre nem érthető szórenddel: A beszélgetőpartnerem is élt Magyarországon, gyermekkorában. Vagy: Élt Magyarországon a beszélgetőpartnerem is – gyermekkorában.

Rugalmas a mi szórendünk, de mint mindennek, ennek is van határa… Láttuk: az egymásra dobált szavak félreérthető, sőt pejoratív értelmű, olykor bizarr, morbid mondatokat szülnek.

Arany Lajos

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.