Mint sokadszor, az állampolgárok egy részét most is becsapták. A soron a nyugdíjasok következtek.
Az év eleji nyugdíjemeléskor nyilvánvalóvá vált a kompenzáció szükségessége. Ráadásul a kormány eredeti szándékát, a 0,9 százalékos emelést már január elsejével korrigálni kellett, ám még mindig adósai maradtak az érintetteknek. Eljött az ősz. Az Orbáni vezetés kommunikációja újból szájba rágó kampányt indított. A buta népnek heteken keresztül sulykolta, mennyire jó lesz a nyugdíjasoknak, hiszen 0,8 százalékos korrekciót és prémiumot is kapnak, mert annyira jól teljesít az ország gazdasága. Dőlni fog a pénz. Az összeget, melyet utalni, postázni szándékoztak, 13. havi nyugdíjként propagálták.
Akik számolni merészeltek, hamar kétkedésüknek adtak hangot. Egy átlag nyugdíjból élő, prémiummal együtt is, talán 24 ezer forint pluszt kap. Elmaradt a differenciálás, arányaiban mindenkinek, a legkisebb és legnagyobb állami apanázzsal rendelkezőknek ugyanannyit szántak, azaz kis nyugdíjas keveset, a nagy pedig többet kap. A matematikai műveletek megoldására képes, pihent agyú nyugdíjasok még azt is kiszámolták, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott emelés (bocsánat, ahogy „fennt” mondják: korrekció és prémium) az egyhavi nyugdíj 14-15 százalékát éri el. Hol van ez a 13. havi nyugdíjtól?
Annak idején az éves emelés független volt a tizenharmadik havi nyugdíjtól. A tizenharmadik nem az évközbeni inflációt volt hivatott kompenzálni. Hogy is volt akkor anno? A tisztes emelésen túl a nyugdíjas valójában is kapott egy hónap plusznyit.
A regnáló hatalom vesszőparipája a „gyurcsányozás”, az „előző nyóc év” felemlegetése, meg hogy a szocialista kormány elvette a tizenharmadik havit. Amikor megszűnt a juttatás, az ekkor ellenzékben politizáló Fidesz ígérte: a nyugdíjasok nemcsak visszakapják a tizenharmadikat, de lesz tizennegyedik is. Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó…
Az állampolgár azt sem érti: ha egyszer annyira dübörög a gazdaság, hogy fejlődésben lassan kenterbe verjük teljes Európát, tehát megvolna a lehetőség, akkor miért nem állítják vissza a tizenharmadik havi juttatást?
No, de ez a jéghegy csúcsa. Akadnak hétköznapibb problémák is. Itt van az átlagnyugdíj kérdése, ami jelenleg 124 ezer forint körül van. De hogyan jön ki az átlag? Benne van Harrach Péter, meg Pintér Sándor belügyminiszter jogtalanul felvett járandósága, a korkedvezménnyel nyugállományba vonult polgármesterek, az előző rendszer még élő vezetőinek juttatásai és a parlamentben annak a 40 honatyáé, akik már nyugdíjasok, ám felveszik mindkét pénzt. A másik véglet a rengeteg kisnyugdíjas, az utóbbi idők nyugdíjszámítási módjának megváltoztatása után nevetséges nyugdíjat kapók növekvő tábora.
A kormány évek óta hangoztatja: megmarad a nyugdíjak vásárlóértéke, sőt! De a vásárlóerő növekedésben benne van a mobiltelefonok meg a lapostévék árcsökkenése, de mennyit vesz ezekből egy átlagnyugdíjas? Mobilt a gyerekeitől levetettet használ, tévét pedig csak akkor vesz, ha a régi beadja a kulcsot. A gyógyszereknek - amiknek első számú fogyasztói a nyugdíjasok - persze nőtt az ára, köszönhetően az állami támogatások megnyirbálásának.
Ennek a nyugdíjkorrekciónak egyetlen célja van: szavazók vásárlása. A hatalmon lévők úgy gondolják, hálásak lesznek a nyugdíjasok és néhány ezer forintért jövőre, a parlamenti képviselőválasztáskor hajlandók lesznek rájuk szavazni. Utána a 2,7 millió idős négy évig megint csak nyűg lesz politikájuknak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás