Na, most mi volt ez? Szonda ipszosz vagy hirtelen teli gatya? A neten függőket minden esetre jól hasba akasztotta az ötlet, s mivelhogy a tápláléklánc csúcsán trónoló főemlősök (jelen esetben homo sapiensek) érzékeny testtájéka a mell és az ágyék közti középtáj, a reagálás hevesre sikeredett.
A hascsikarás, hasmenés, egy gyomorra bevitt jobb horog, kimondottan rossz hangulatot generál, úgyhogy OV, Orbanisztán primer presidentje ne ámuljon, ha a tömeg nem tapsikol örömében.
Nadragulya, macskagyökér, cickafark összekotyvasztásából kigőzölgő rózsaszín párából nyert ihletek isteni szikraként cikáznak a Főnök agysejtjei között. A neuronok képtelen gyorsasággal továbbítják az ingerületeket, melyek gondolatok formájában öltenek végleges formát, válnak ismertté megszorítási ötletek képében, amelyek – ugye – nem megszorítások (mert ilyen képtelenségek nem léteznek kies hazánkban), hanem sokak „önkéntes hozzájárulása” az állam működéséhez.
A Kárpát-medence 93 ezer és még 30 négyzetkilométerén így mennek a dolgok. A miniszterelnök boszorkánykonyháján kikutyulnak valamit, amit aztán azonnal igyekeznek lenyomni a honi állampolgárok torkán. Hogy jobban csússzon, leöblíthető házi főzésű pálinkával (mert megengedték, hogy konyhában, sufniban cefrét pároljanak. Hozsanna Neked Nagy Engedélyező!) vagy libatömő módjára erőszakolják le a megfelelő helyre.
Szóval az internetadót is az egyik pillanatról a másikra dobták be a köztudatba. Az ötlet bejelentése előtti konzultációkról, szakmai egyeztetésekről még nagyítóval sem lelhetők fel nyomok. Orbánéknál úgy szokás, hogy van az ötlet, ami egy hét múlva már törvény. Mire az érintettek ocsúdnak, akkorra az idea már paragrafusokkal körülbástyázott. Most is úgy gondolták, hogy az együgyű, fásult, de mégis őket választó nép ezt a békát is lenyeli. Most azonban gyorsan jött a reagálás, mire a kormány azonmód rák üzemmódba váltott. Először Rogán frakciófőnök hebegte pislogva a kamerablendékbe a tervezet puhított változatát, aztán valaki már nem is netadót kommunikált, hanem a távközlési sarc részeként értelmeztette a nagyérdeművel. Mindezen tűzoltás hatástalan maradt. Bársonyszéki szinten megrökönyödést keltett a nép dühének erősödése, a tüntetések, a Fidesz székháza néhány ablakának betörése. A pártvezetés az utóbbi tettet aztán komolyan zokon vette, s kijött egy kommünikével, miszerint a vitás kérdéseket inkább békés, tárgyalásos úton kellene rendezni. Erre röhögésben tört ki az ország nem narancspárti része, mert ott nem 45 százalék a 2/3. Könnyeiket törölgetve hahotáztak: - Fidesz meg a tárgyalásos rendezés! Hahaha!
Tárgyaltak a magánnyugdíj-pénztári tagokkal, akiknek elvették megtakarított pénzét? Konzultáltak a pedagógusokkal, amikor megalázó, embertelen terheket és viszonyokat teremtettek számukra?... és még hosszasan citálható lenne azoknak az intézkedések a sora, amelyeket az abszolutizmus korára jellemző módon erőltettek hazánkra. És ezek most hirtelen tárgyalni akarnak?
A fővárosban és vidéken néhány tüntetés elégnek bizonyult az ötlet visszavonására. Félő azonban, hogy csak a közvéleményt akarják altatni, s jövőre, más formában, esetleg – mint a pénzügyi szerződésekben – apró betűs részben elbújtatva, mégis keresztülhajtják a Parlamenten. Minden esetre, látszatra úgy néz ki, mintha a kormány meghátrált volna. (Ma visszavonta javaslatát az előterjesztő bizottság – a szerk.) Sokakban azonban él a sanda gyanú, miszerint ez az internetadó tervezet csak a közhangulat megszondáztatását szolgálta. A kormány azt mérte fel, meddig mehet el megszorító terveik bevezetésével.
Lehet, az egésznek figyelem elterelő jellege is. Az USA-val történt összekülönbözési (kitiltási) ügyről, a korrumpálódott (és a mai napig nyilvánosságra nem hozott) kormánytagokról, tisztviselőkről igyekeztek elterelni a figyelmet…, vagy még nagyobb disznóság „falazása” érdekében dobták mélyvízbe az ötletet… Különben a kitiltási ügyben érintettek neveinek elhallgatása, maga is a korrupciót erősítő lépés.
A feltételezésekre a jövő adja meg a választ. Amennyiben a kormány többször is meghátrál, akkor azt nem valami acélos jellemű, ügyeket, terveket alaposan átgondoló emberek alkotják. Csak addig bátrak, merészek, míg a lojális szavazóbázis tömjénezi őket. Ha erősebb a nép hangja, az ajkaik szederjesbe lilulnak.
És ez senkinek nem jó.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás