Tessenek nekem mutatni még egy olyan magyar labdarúgócsapatot - és mindegy, hogy első, vagy másodosztályú, - ahol a kezdőben nyolc válogatott labdarúgó kergeti a bőrt!
Nem kell keresgetni a neten, segítek: ez kérem: a DVSC! És ebből a nyolcból öt srác a mi kutyánk kölyke. Itt nevelkedtek, itt mutatták meg nekik először, milyen a pettyes, amikor nem a Pálma Ruggyanta és Gumigyár fröccsöntött darabjait kell a szomszéd kertjébe berúgni, hanem a bőrből készült, kézzel varrottat. Nem hiszik? Tessék: a jövő heti, Pécs elleni bajnokira itt a gyepre futó tizenegy: Gróf - Poór, Szatmári, Pávkovics, Korhut - Bódi, Varga J., Ferenczi, Dzsudzsák - Sós, Bárány.
Jó, lehet vitatkozni, meg azt is tudom, hogy Gróf Dávidnak most nem a bal felső kettesen van a koronája, ezért nem lehet ott, de a többiek...
Szóval, adva van egy csapat, mint anno Minariknál, és még a gatyát is más mossa, nem úgy, mint a legendás filmben.
Valami végre elindult. Az ellenfelek némelyikénél már hallottam olyat is, hogy a Debrecennek könnyű, mert biztos a háttér. Igazuk van, de nálunk sincs Nádudvaron készült debreceniből a kerítés. (Ez kicsit képzavar, de ebben a helyzetben elnézhető.) A válságidőszaknak vége, a régi „menedzs” ment, az új jött, és hát most már győzött. Várhídi Péter, a Kaposvár nemrégiben kinevezett trénere mondta a minap, „A Lokit nem sok csapat fogja legyőzni, nekünk sem sikerült”.
Nincs félnivalónk, reszkessenek az ellenfelek. Bocsássa meg a néhai esztergomi érsek, Merániai János, hogy kicsit átalakítom híres mondását, amelyet a Bánk bánból is idézhetnék: A Debrecent megverni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem. Na, ez fog nehezen összejönni ebben a szezonban - másoknak. Legalábbis, remélem.
Érlelődik egy fiatalokból és tapasztaltabbakból álló társaság, és a foci is kezd elmozdulni a látvány irányába.
Apropó, fiatalok: Baráth, Pintér, Sármány, Kusnyír, és két személyes kedvencem: Bárány és Bényei Ágoston. Előbbi számomra olyan, mint Gerd Müller volt. Kerestem az elején, de nem találtam. Aztán, nézd már! Az eredményjelzőn két gól van a neve mellett, pedig még csak húsz perc telt el. Szóval Dodóért - egyik unokámnak is ez a beceneve - megyek - mások mellett is - a meccsre. A kis Bényei, meg csak 17 éves, de egy harmincas futballista intelligenciájával rendelkezik. Megkockáztatom: ma ő a honi foci legnagyobb tehetsége. Szándékosan nem ígéretet írtam, mert ez a kölyök tudja, mit, miért csinál. Értelmes, tisztelettudó, megalkuvást nem ismerő.
És végül Dzsdzsák Balázs. Persze, hogy örülök. Nem lesz könnyű dolga. Méltatni fölösleges, képességeit, kvalitásait a fél világ ismeri. Kell némi türelem, bíztatás, meg az ő habitusa, lendülete. Biztos vagyok benne, hogy nagyon akar, kivételes képességeiből megmutat majd jó néhányat a Pécs, majd a Soroksár ellen is. Aztán a többi Marco Rossin múlik.
Mert október nyolcadikán Bulgária ellen EB selejtezőt vívunk. Akár két Lokistával is...
W. Gy.
Új hozzászólás