Írjuk alá a címvédőnek! Mégiscsak az ország jelenlegi, számok alapján legjobb csapata a Falco. A DEAC kosáralakulata pedig 16 pontos vezetésről is el tudta veszíteni a mérkőzést, a szombat délután harmadik, alighanem legtöbbet emlegetett „csapata” a bírótrió volt.
Persze, a negyed 3-mas délutáni kezdésnek megvolt a bája. Korán találkoztunk, elfogyasztottunk egy üdítőt a haverokkal, aztán beültünk a lelátóra, miközben megvitattuk előzetes spekulációnkat a mérkőzéssel kapcsolatban, amelyen a fekete-fehér egyetemi alakulat a sárga-fekete szombathelyi gárdát fogadta. Alapvetően nyilván felesleges keservesen sírni Perl Zoliék DEAC-verő délutánján, mert jócskán kellett hozzá a hazai alakulat asszisztációja is. Tizenhat pontos vezetés volt az a helyzet a mérkőzésen, amikor azt mondtuk, ez még meg is lehet. Aztán minden egészen másképp alakult. Elkapkodott támadások, védekezésben a kezek nem értek kellőképp a magasba, cserében a vendégek dobói olyan magányosak maradtak a vonalnál, mint Csontváry cédrusa. Ezt pedig ki is használta Milos Konakov legénysége, az egyetemiek előnye pedig szép lassan olvadt. Mire jött a kérdés: bíró úr, kérem!? A játékvezetői ténykedés ugyanis szintén kellőképp segített abban, hogy ezen a mérkőzésen ilyen teljesítménnyel a DEAC utolsó esélye sem maradjon meg a győzelemre. Pedig két negyeden keresztül elhittük, hogy a hazai pályán már többször megfogott Szombathelynek továbbra is mumusa lehetünk az Oláh Gábor utcán. Túl szép volt, hogy igaz legyen… maradjunk annyiban, hogy a Piruett ifjú táncos hölgyei és az állateledel gyűjtést „felügyelő”, örökbefogadható kutyus, Aldi voltak a meccs fénypontjai. No, azért ennyire szélsőségesen sem kell felfogni. Ha nagyon szeretnénk, találunk pozitívumot. A legnagyobb alighanem az ifjú Gáspár Matyi egészen elképesztően magabiztos beszállása a mérkőzésbe, majd miután a védelem motorjaként bizonyított, két igen delejes erejű blokkot is kiosztott.
A végén pedig, amikor minden reményünk az egyébként acélosra emelkedett színvonalú debreceni védelemben maradt, úgy éreztük, hátha Polyák Laciék továbbra is ki tudják annyira szorítani a vendégek passzait, hogy azok ne érjenek be a festékbe. Mindaddig eredményesen is tették mindezt, amíg nyolc másodperccel és egy pontos hazai vezetéssel a vége előtt, Perl Zoli sikertelen kísérlete után lepattanót fogott a DEAC, de a labda kiment a játéktérről. A játékszer irányváltoztatásából egyértelműen a vendégek légiósáról ment ki a labda, így első döntésre a hazaiak hozhatták volna a labdát, ám ekkor a három „szürke” sípmester összeadta minden tudását, majd kart karöltve visszanézték az esetet, megváltoztatták első ítéletüket: a folytatás a vendégeké! A DEAC-nak továbbra is védekeznie kellett, de Tiby üresen maradt és köszönte szépen, a vonalon kívülről célzott, nem hibázott, a Falco pedig érvényesítette a jócskán borulni látszó, de korántsem biztos papírformát. Kettő ponttal.
Mindenesetre korrekt volt a szombathelyiektől, hogy bár a vendégszektorban nem volt kinek megköszönni a biztatást, – a kimondottan szurkolóbarátságtalan időpont miatt – a debreceni lelátóhoz odajöttek és további sok sikert kívántak. Még akkor is, ha Knézy Jenőnek ez annyira nem tetszett, nem úgy, mint a DEAC-vereség.
Barna Marci
Új hozzászólás