Éledezik Debrecen, kezdődik a nyári pörgés, generációkon átívelően gondolják úgy a cívisvárosiak, hogy ideje a kellemes hétvégi estéket együtt a városban tölteni. A cívisváros egyes szegletei kifejezetten alkalmasak a baráti beszélgetésekhez, némely belvárosi közösségi pontoknak azonban kimondottan árnyoldalai is vannak. No, de miről is van szó?
A debreceni kocsmák, bárok, szórakozóhelyek, illetve azok teraszai nyáron, vagy épp tavasz végén élnek igazán. A minap kedves csoporttársakkal és néhány régi cimborával úgy gondoltuk, megnézzük a Békás tó környékét, és néhány pohár jófajta bor kíséretében elütjük az esti órákat kellemes beszélgetés közepette. A Nagyerdő szívének vizei körül társaságokba szerveződve tartottak éjszakai pikniket fiatalok, idősek százai. Az időjárás kimondottan kedvező az ilyesmihez, ráadásul a Szabadtéri Színpad előtti füves területek még kényelmet is nyújtanak. Semmi komolyra nem kell gondolni, ott senki nem kimondottan mámoros, a durva buli ott nem ismert fogalom. No, akadnak kivételek, de hát ők is a szabályt erősítik. A Békás tó körül valamennyi pad, napozóágy tele volt egyetemistákkal, környékbeliekkel, egészen vegyes társaságokkal, mellettük finom italok, társasjátékok, kártya, vagy épp csupán a puszta szó, amely olykor bármely tárgynál többet mond. Felemelő volt látni, hogy az élet nem áll meg a zárt terű kocsmákon, szórakozóhelyeken túl, van élet a szabadban. De még milyen élet! Szinte nem volt olyan pillanat, amikor ne akadtunk volna ismerősbe. A nyüzsgés, a zene pedig nem hiányzott. Egyszerre volt csend, miközben zajlott az élet. Borárus kocsi a Békás bejáratánál, gyorsbüfé – épp, mint a strandon. Debrecenben elkezdődött a nyárias élet, a béke eme nagyszerű szigetén.
Most viszont egy kicsit tekintsünk bentebb, hiszen igencsak megvan a bája azoknak a pillanatoknak is, amelyeket akár a Hal köz valamely teraszán tölt el az ember. Legalábbis akkor, amikor az este nem vesz kellemetlen fordulatot. Egyeseknek márpedig ezt sikerült a már említett estén elérnie. Épp hazafelé tartottunk már a Piac utcán, amikor a Városháza előtt három villogó rendőrautó sietett el mellettünk. Nem is mentek messzire. Első gondolatunk az volt, hogy talán valamely diszkó, közismert szórakozóhely közönsége vétett a törvény ellen, de várakozásainkat felülmúlta a sors. A Hal köz bejáratához igyekeztek a rend őrei, hiszen a nem szomjas, kellőképp hidratált társaságok túlzott önbizalommal találtak egymásra. Mindezt tetézte, hogy a környéken meglepően kevés bizalmat árasztó kivitelű egyén sétálgatott, kevésbé visszafogott esetben torka szakadtából ordibált, artikulálatlanul énekelt. Hogy pontosan mi is történhetett, az valószínűleg számunkra örök rejtély marad. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy a debreceni éjszakában mindig történik valami. Kellemesebb, vagy sem, az alighanem csupán rajtunk áll. Ezúttal utóbbi szituáció érvényesült, amely már komolyabb beavatkozást igényelt.
Mindebből a tanulságot nem szeretném senki szájába rágni. Kizárólag egyetlen megállapítást érzek tisztemnek megtenni, amelynek személy szerint kimondottan örülök: itt a nyár, nyitva a strand, indul az élet Debrecenben.
Barna Marci
Új hozzászólás