A 2021-es Virágkarnevál az egy évvel előbbihez hasonlóan, felvonulás nélkül zajlott. Sokakban komoly hiányérzetet okozott, hogy elmaradt a színpompás menet, egyesek azonban kimondottan örültek neki, hogy nem tartották meg. Mit is adott tehát ez a számos, egymással ütköző visszhangot kiváltó karneváli hét?
A szervező cég alapvetően egyhetes karnevált ígért. Ez nyilván csupán egyfajta „költői kép”, amolyan ábránd, hiszen mindannyian tudjuk, a Virágkarnevál, mint a legnagyobb nyári rendezvény Debrecenben, sőt, az egyik legmonumentálisabb az egész nemzetközi régióban, csak egyféleképpen lehet az igazi: a városon végigguruló virágkocsikkal, egymást sorban követő táncosokkal. Nos, megvolt mindkettő, csak épp nem olyan formában, ahogy azt megszoktuk. A város táncolt, ehhez kétség nem férhet. A Kossuth tértől a Dósa nádoron át, a Nagyerdei Stadiontól a Békás tóig, egy héten át lélegzetelállító mutatványokat produkáltak a város legprofibb táncosai. A feeling tehát megvolt, hogy itt bizony karnevál zajlik, valamit ünneplünk. Valamit, ami Debrecen számára ezúttal egészen mást jelentett. Hiszen ez mégsem olyan karnevál volt, amilyenre évről-évre annyit várunk és készülünk. A virágkocsik elegánsan felsorakoztak, a káprázatos kompozíciók tömegeket vonzottak ki a Nagyerdőre, a virágokkal kirakott Szent Korona tündökölt. Aztán a főtérre gurultak – éjszakai, vagyis aznap kora hajnali hazatérésemnek hála, elsőként csodálhattam meg a guruló virágszobrokat a Piac utcán. Mégis maradt bennem űr. A tűzijáték ropogása, a színes csillagok is hiányoztak, a stadionban – még, ha meccset legalább láttunk is – megrendezett fényshow és Karneváléj moraja, a zene, a tánc így együtt adta volna meg azt az igazi Virágkarnevál-hangulatot.
Aztán eltelt augusztus 20. Kicsiny hazánk, egykor ragyogó, rettegett nevű államunk ezeréves megalapításának napja, amelynek méltó ünneplését Szent István Királyunk büszkén figyeli, milyen hálás az ő népe. Eltelt ez a nap, a Nagyerdőn megannyi élménylehetőséggel, elképesztő tánckoreográfiákkal, a belvárosban zenével. És csak hírből tudtuk meg, hogy a fővárosban milyen felvonulással ünnepelték a jeles évfordulót, majd mekkora tűzijátékkal zárták az estét. Bevallom, engem a tánc kárpótolt sok mindenért. Ritkán találkozom annyira profi és csodálatos bemutatókkal, mint aznap. A közvélemény mégis bizonytalan, csak kérdéseket tesz fel, a Békás tó partján, a Cseh Sörfesztivál standjánál épp kikérve egy jókora korsó frissítőt, hogy miért nem volt az igazi, szeretett Virágkarnevál idén olyan, mint lennie kellett volna!?
Ez már így alakult, gazdagabbak lettünk egy új élménnyel, eddig nem tapasztalt helyzettel. Nem fáj, csak furcsa, inkább szokatlan. No, hogy ne értse félre senki, egy héten át a város minden szeglete együtt lüktetett a zenére, a ritmusra, ez azért igazán kiváló érzés volt. A virágkocsik nem gurultak a Petőfi tértől egészen a stadionig, a táncosok is helyhez kötve adták elő tudásukat. Összességében, visszagondolva, mindent egybevetve, most az egyszer ez mégiscsak így volt szép.
Barna Marci
Új hozzászólás