A pedagógusok nem véletlenül kritizálják az utóbbi években kiadott, rájuk erőltetett nemzeti tankönyvcsalád tagjait. Hemzsegnek a hibáktól.
A megrendelő állam a tankönyvek íróinak kevés időt adott, ezért azok kutyafuttában készültek. „A hamar munka sosem jó”, bizonyítják a tanulók okítására szánt kiadványok is. Annak ellenére hibásak, hogy lektoráláson estek túl. A hibák bosszantóak, félrevezetőek. A tankönyvek ráadásul politikai elvárásoknak megfelelő kitételeket is tartalmaznak, erősen kormánypárti módon közelítenek meg számtalan témakört.
2016-ban jelent meg az általános iskolák negyedik osztályos tanulóinak szánt irodalom könyv, Hátszínvirág címmel. Benne a magyar történelem jeles eseményeinek rövid ismertetői blokkjával. Többek között oldalnyi tanulni való olvasható Deák Ferencről, a haza bölcséről. A szöveg ecseteli az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása utáni elnyomást, majd a következő bekezdésben Deák Ferenc, hipp-hopp, kiegyezik. De kivel is?..., mert az ismertetőből nem derül ki. Szó van osztrák elnyomásról, de az már nem derül ki, Deák Ferenc kivel tárgyalt, egyezett ki. Történelemben jártasabbak tudják, de negyedikesektől senki sem várhatja el, hogy perfektek legyenek 1867 történéseiben. A tanulni való szerzője szájba rágóan sorolja a kiegyezés, magyaroknak kedvező eredményeit (ország függetlensége, önálló kormány, országgyűlés), ám megfeledkezik arról, hogy Magyarország dualista államként vált függetlenné, melynek neve Osztrák-Magyar Monarchia. Negyedikesek elől kár titkolni, az ország következő ötvenegy évét meghatározó megegyezést. Azért sem, mert két leckével korábban a gyerekek megismerhetik a forradalom és szabadságharc utolsó napjainak történéseit, de olyan részletességgel, mint például Kossuth átadja a kormányzói jogkört Görgey Artúrnak. Az átruházás a honi történelem apró momentuma, ennél azért komolyabb horderejű a kiegyezés.
Illett volna a kiegyező másik fél nevét, az új államformát megemlíteni, már csak azért is, mert a „boldog békeidők”-höz fűződik Magyarország gyors gazdasági fejlődésnek indulása, mellyel sikerült ledolgozni több évszázados elmaradásunkat.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás