Húsvéthoz közeledünk, miközben lassan elhomályosul a karácsonyi ünnep. Mégis, magazinunk mostani írása ez utóbbiról szól. Gyerekeknek, szülőknek és pedagógusoknak.
A DISZPolgár magazin decemberben pályázati felhívással fordult Debrecen egyházi iskoláihoz. Írjanak az 1-8 osztályos tanulók egy olyan történetet, amely jól kifejezi a pályázó gyermek álmait, lelki igényeit, hogyan képzel el egy nagyon szép karácsonyt.
Mivel a pályázattal az volt a fő célunk, hogy a gyerekeket a helyes értékrendek kialakításában segítsük, így természetesen megengedtük, hogy istápolják a kis pályázókat az írások megfogalmazásában, ötletadásban a pedagógusok, szülők – a gyermek életkorától függően.
A felkért intézmények közül a Református Kollégium Általános Iskolája és a Talentum Baptista Általános Iskola teljesített kiemelkedően. Mivel a két iskolából beérkezett pályázatok nagyon magas színvonalúak és egyben kiegyenlítettek voltak, a pályázatokat bíráló bizottság úgy döntött, hogy nem hirdet első-második-harmadik helyezettet, hanem egységesen, könyvjutalommal ismeri el értékes munkájukat.
Külön köszönet a Tóth Könyvkereskedésnek,
hogy pályázatunkat támogatta a könyvekkel.
A Református Kollégium Általános Iskolájának tanulói:
Pándy Dorottya 3.a, Szögi Lilian Eszter 3.a, Vojtkó Eszter 3.a., Hodossy-Takács Ráhel 3.a.
Lesku Dóra 3.b., Sarkadi Adél 3.b., Hatvani Dóra 3.b., Széles Hanna 3.b., Bai Bianka 8.,
Szabó Szonja Zsófia 8.
A Talentum Baptista Általános Iskola tanulói:
Böszörményi Dániel, Boros Flóra, Juhász Panna, Barna Olívia, Sándor Dorina, Horváth Domokos, Fábián Bianka, Tiba Árpád Lóránd, Lukács Panna, Serbán Luca 2. osztály. Papp Máté, Kovács Péter, Papp Ádám 3. osztály.
És következzék néhány, véletlenszerűen kiválasztott írás:
A bánatűző kisangyal
Gyönyörű hóeséssel közeledett a karácsony. Az egész várost ellepte a szikrázóan fehér hótakaró. Tappancs imádta, ha a mancsai alatt ropog a hó: szimatolta, harapta, ugatta és még az orrát is belefúrta a friss hóba minden séta alkalmával. Az öreg labrador korát meghazudtolva izgatott volt a póráz suhogó, jellegzetes hangját meghallva azon az estén. Alig bírta kivárni toporogva, amíg Panni hótaposót és kabátot húz magára. Végre elindultak. A város csodálatos ünnepi fényekben úszott, mindenfelé érezni lehetett a kürtős kalács és a forralt bor illatát. Meglepő módon Tappancs nem volt olyan virgonc, mint szokott, sőt, egész egyhangúan és lomhán ballagott a kézműves házikók mellett, majd tovább haladt a csodálatosan feldíszített város karácsonyfájához, aztán ott szomorúan leült. Ma pont 16 éve, hogy Panniékhoz került… talán ezen mélázott. A levegő egyre hűlt, elindultak hazafelé. A visszaúton sem vitte túlzásba a jókedvűséget. Otthon Tappancs csendben a helyére ment. Akkor már az egész család otthon volt, éppen a vacsorához készülődtek. Ahogy hozzáláttak a finom falatok elfogyasztásához, Panninak feltűnt, hogy Tappancs nem lábatlankodik az asztal körül, nem kéreget. A kislány elhatározta, hogy megkeresi kis barátját. Kereste mindenhol, majd a hálószobában talált rá. Össze volt gömbölyödve, mint egy kifli, úgy nézett ki. A szeme nyitva volt, az orra olyan száraz volt, mint a sivatag, minden bizonnyal elpusztult. Panni visszament a konyhába, hogy elpanaszolja a szörnyű hírt. Tappancs nagyon közel állt az egész család szívéhez, mindenki sajnálta, ráadásul holnap karácsony, a szeretet ünnepe, nem pedig a bánaté és a gyászé.
Felvirradt karácsony reggele, nagy volt a sürgés-forgás. A vacsorához érkezve egybegyűltek a rokonok, a nagy család és hozzáláttak az evéshez. Vacsora után következett az ajándékbontás. Panni vékonyka hangú nyüszítésre lett figyelmes. Gyorsan odarohant a fához, hogy jobban szemügyre vegye a lyukacsos dobozkát, amelyből a nyüszítés szólt. Szapora kézmozdulatokkal kicsomagolta a dobozt, majd felnyitotta a tetejét: egy csillogó szemű, puha, selymes bundájú golden retriver kölyök pillantott föl félénken az új gazdijára. Panni örömében sírva fakadt. A család most már újra teljes, de Tappancs az emlékeikben örökké élni fog.
Bai Bianka
Karácsonyi csoda
Diána egy teljesen hétköznapi, 12 éves kislány, aki rengeteg dolgot szeret csinálni. Röplabdázik, hegedül, szívesen foglalkozik nyelvekkel, érdekli a világjárás, szabadidejében sokat olvas.
Szenteste előtti nap buzgón fejezte be a szüleinek, a Budapesten élő nővérének és bátyjának, és mindenkinek az ajándékokat. Épp a fiútestvérének, Petinek lett kész a csomagjával, amikor az édesanyja lépett be a szobába.
- Rossz hírem van, kicsim – ült le Diával szemben. - Peti nem lesz itthon karácsonykor. Beosztották az ünnepre dolgozni.
Dia azt hitte, álmodik. „Nem, ez nem lehet más, csak egy rémálom.” gondolta magában.
A kislány szívét elöntötte a harag és szomorúság keveréke. A karácsony a család, a szeretet, az öröm ünnepe. Még ha a fa alatt az a hőn áhított röplabdacipő, vagy a kedvenc könyvsorozatának új része várja, a bátyja nélkül nem lesz igazi az ünnep. Ez lesz élete legrosszabb karácsonya.
Másnap egész nap azon morfondírozott, hogy mi rosszat tehetett, amiért ezt érdemli, még akkor is, mikor a nővére, Luca hazaérkezett. Bár a nyakába ugrott idősebb testvérének, és igazán örült, hogy vele lehet, arcán látszott a csalódottság, amit Peti hiánya okozott.
- Az a baj, hogy Peti dolgozik, ugye? - ölelte át húgocskáját Luca.
- Nélküle nem a megszokott az ünnep. Nem mintha annak nem örülnék, hogy te itthon vagy. Csak… olyan furcsa lesz ez az egész.
- Sajnos nekünk, felnőtteknek ilyen az életünk. Bár én tanítónő vagyok, és így haza tudok jönni a szünetekben, Peti egy nemzetközi cégnél dolgozik, bármikor beoszthatják.
- Nem lehet ellene semmit sem tenni? – kérdezte könnyes szemmel Dia.
Luca megpuszilta a kislányt.
- Peti az ünnep után olyan hamar jön, ahogyan csak tud. Na, gyere készülődni, utána meg induljunk a templomba.
Az istentiszteleten Dia fellépett a többi gyerekkel a gyülekezetből. Luca és a szülei videóra vették a műsort, hogy később Petinek megmutathassák, de Dia folyton az üres helyet nézte az édesapja mellett, ahol Peti ült volna.
Amint hazaérkeztek, ő és Luca bementek Dia szobájába, amíg jöttek az angyalok, a szüleik pedig segítettek nekik.
Amikor megszólalt az ismerős hangú csengettyű, visszaindultak a nappaliba, ahol a fa alatt rengeteg ajándék várta őket. Elénekeltek néhány karácsonyi dalt, majd épp elkezdték volna kibontani a csomagokat, amikor valaki csengetett. Miután kinyitották az ajtót, Petit látták meg.
- Boldog karácsonyt – mosolygott. - Elnézést, hogy csak ilyen későn tudtam ideérni. Sikerült elcserélnem a munkaidőm, így itthon töltöm az ünnepet.
Dia a fiú nyakába ugrott, könnyei eleredtek.
- Mégis léteznek karácsonyi csodák! - suttogta boldogan.
Diának az volt a legjobb karácsonya. És arra is rájött, hogy a család a legfontosabb a Szentestében, nem az ajándék.
Szabó Szonja Zsófia
Az én álomkarácsonyom
Jól figyelj! Elmondom, milyen álmaim karácsonya. Egy családot képzelek el, ahogy ülnek a nappaliban a karácsonyfa mellett. A kandallóban melegen lobog a tűz. A gyerekek már alig várják, hogy kinyissák az ajándékokat, de az édesapa még olvas a Bibliából „…akik Istent szeretik, az Ő megsegíti.” Róm.8.28.
Fontos tudnunk, hogy aki szereti Istent, azt Ő megsegíti.
Végre eljött az ajándékok kibontásának ideje! Mindenki kicsi, de szép ajándékokat kap. A karácsonyfán nincs sok dísz, a maga egyszerűségével és tisztaságával pompázik. Az adventi időszak vége ez, Jézus születésének pillanata. Az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtásával egyre közelebb kerülünk ehhez a pillanathoz, közben erősíthetjük szeretetünket, békénket, hitünket és reményünket.
Nekem ez az, ami igazán fontos, ez az én álomkarácsonyom.
Hodossy-Takács Ráhel
Az én vágyam az, hogy karácsonykor nagy pelyhekben hulljon a hó.
A puha hóban játszom a testvéreimmel, amikor is apa szól: eljött az ideje, hogy feldíszítsük a fenyőfát.
Miután az utolsó dísz is felkerült, a legszebb ruhánkat öltjük magunkra, és a meleg kabátba beburkolva indulunk el a templomba.
Haza érve vacsorázunk, majd közös imádkozásra bevonulunk a szobába. Csengőszó jelzi, hogy megérkezett a Jézuska. Szeretném, ha béke lenne a világon, és minden ember hinne Istenben és Jézusban.
Nagyon boldogok és hálásak vagyunk az Úrnak, hogy itt lehetünk.
Juhász Panna
Számomra a karácsony a legboldogabb ünnep. Ilyenkor minden álom valóra válik.
Anya és apa vásárolni indulnak. Addig mi a testvéremmel kitakarítjuk a házat.
Számukra ez már egy igazi nagy ajándék.
Este a fa alá kerülnek a kicsi és nagy csomagok, és mindenki izgatottan keresi a sajátját.
De nem ez a legszebb ajándék, hanem az, hogy mindannyian együtt lehetünk.
Boldog karácsonyt kívánunk!
Lukács Panna
Számomra a karácsony nagyon fontos ünnep. Együtt van a család: beszélgetünk, társasjátékozunk, örülünk egymásnak.
Anya és apa szívesen fogadja, ha segítünk nekik: feldíszítjük a fenyőfát, elkészítjük a vacsorát.
Szenteste az ajándékozás ideje is. Nálunk anya osztja ki a meglepetéseket, és olyan jó látni, hogy mindenki mennyire boldog. Az ünnep szépsége még teljesebb lenne, ha fehér karácsonyon ünnepelhetnénk!
Papp Ádám
Új hozzászólás