Ősszel terem a legtöbb gomba. Egy-egy eső utáni napsütésben terített az erdő, mező talaja, de jut belőle az útszélre is.
A Létavértesi út melletti árokparton tekintélyes átmérőjű kalapokkal díszelgő őzlábgombák kelletik magukat. Az amúgy ehető, finom gomba bármennyire csábítja a szedni vágyókat, hagyják ott! Az út szennye, a gépkocsik mérgező kipufogógáza miatt fogyasztása nem ajánlott, egészségre veszélyes. Az erdőbe kis fáradsággal beljebb kerülve, bátran begyűjthetők a szebbnél szebb példányok. Felhasználás előtt mindenképpen nézessék meg! A debreceni piacon a szedett mennyiséget gombaszakértő ingyen vizsgálja át.
A gomba értékes táplálék. Húsa ásványi anyagokban gazdag, rostjai az emésztést, a belek rendeltetésszerű működését segítik. Azonban nehéz étel. Egyszerre ne sokat fogyasszanak, este pedig semmiképpen, mert a bő lakmározásnak kínkeserves éjszaka lehet a következménye. Az emésztés nehézsége garantáltan nyugtalan éjszakát eredményez.
Debrecenben többnyire termesztett gomba (csiperke, laska) vásárolható. A piacon mindössze két-három árus kínál vadon termő gombát. Az erdei kalaposok jó része a bánki erdőből kerül a piacra, de hoznak, főleg tinórút, a Nyírségből, a finom és drága rókagombát pedig a Zempléni-hegységből, Telkibánya környékéről, vagy Erdélyből (a Nagyváradot Kolozsvárt összekötő 1-es számú főközlekedési út mellett több helyen, a hazai áraknál olcsóbban árusítják).
A szezonban több-kevesebb rendszerességgel néhány gombafaj kapható. A piacon leggyakrabban szegfűgomba, csiperke, ritkábban vargánya, tinórú kerül az árusító asztalokra.
A napokban Ungváron jártam. Kimondottan gombaritkaságokat kerestem. Ungvár a Kárpátok lábánál fekszik. A környező hegyekben rengeteg a gomba. Sokan szedik és árusítják, mert Kárpátalján nehéz az élet. Magas a munkanélküliség, alacsonyak a fizetések (egy betanított munkás 3000 hrivnyát keres, ami forintban 33 ezer, egy pedagógus bére 5 ezer körül mozog, 55 ezer forint). Kereset kiegészítésképpen próbálkoznak kalaposok értékesítésével. A város piacai nemcsak szedett, hanem feldolgozott módon is telítettek. Az összegyűjtött mennyiséget felszeletelik, napon szárítják, majd ötliteres üvegekbe töltve árusítják. Mások a kisfejű példányokat sós, ecetes vízben tartósítják, kompótos üvegekbe szerelik ki. A vásárlók akár szedett, akár feldolgozott formában találkoznak velük, nagyságrendekkel olcsóbban juthatnak hozzá, mint hazánkban. Míg 1 kg tinórúért elkért 40 hrivnyát (440 Ft) Ungváron sokallják, addig itthon 4 ezer forintért is alig kapható.
A gombákat ismerőknek, kedvelőknek valóságos kincsesbányái az ungvári piacok. Olyan ritkaságok lapulnak a vesszőkosarakban, melyek határainkon belül csak fényképeken láthatók. A korall-, a császár-, a kucsmagomba, de a piros kalapú tinórú az anyaországbelieknek igazi kuriózum.
Jómagam korallgombára, fenyőtinórúra tettem szert. A korallgombát lecsós pörköltnek készítettem el. Köretnek rizst főztem. A tinórúk egyelőre a fagyasztóba kerültek.
Ha már főzésről esett szó, szívből ajánlom az egyszerűen előállítható tojásos gombát. Friss, ropogós, kis fejű szegfűgombával az igazi. Ez a fajta jó alapanyaga a finom zöldséges gombalevesnek is. Az ínyencek gomba fasírtot sütnek. Ledarálják az őzlábgombát, majd a többi hozzáadandó és elkészítési módja ugyanaz, mint a sertéshúsból készült esetén. Az Őrségben elképesztően ízletes vargányaleveshez volt szerencsém, de ettem már gombás-vadas mártásos őzgerincet is.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás