Az eset nem az elmúlt napokban történt, de akár nap, mint nap is találkozhatunk hasonlókkal. A hajléktalan neve maradjon ismeretlen. Nevezzük Lajosnak. Vele beszélgettem.
- Még 2004-ben ellopták az irataimat. – közölte egykedvűen – Azóta nem tudom igazolni magam. Néha bevisznek a rendőrök, néha megbüntetnek. Nem tudom kifizetni, ezért lecsücsülöm. A börtönben legalább van ágyam, kajám, fürödhetek. Egy kicsit helyre pofoznak.
- Miért nem csináltatta meg az okmányokat? – kérdeztem.
- Hát, nem is tudom – motyogta tétován.
- Hol lakik?
- A Nagyerdőn. Építettem egy viskót a Pálma cukrászda közelében, de a közterületesek lebontották. Beljebb mentem, a gyógyszergyáron túl. Ott már a kutya sem zavart.
- Egyedül él?
- Nem. Anyámmal… - minden átmenet nélkül mesélni kezdett. – Azelőtt Józsán laktunk. Anyám élettársa meghalt, az örökösök meg kizavartak a házból, kisemmiztek minket. Nem volt hova menni.
- Nem próbáltak meg, legalább albérletbe költözni?
- Uram, miből? – tárta szét tehetetlenül a karját – Nincs egy fillérünk. Nem jár nekünk szociális sem, mert nem vagyunk sehova bejelentkezve. A jövedelempótló támogatásból kiestem. Abból élünk, amit kukázunk, meg szerzünk. Néha jólelkű emberek is adnak.
- Miért nem veszi igénybe a hajléktalanellátó szolgáltatásait?
- Én nem megyek hajléktalanszállóra! – ellenkezett még a gondolatára is. – Mindenemet ellopnák, meg megvernének. Nem. Nem – csóválta a fejét. – Oda nem megyek.
- Nem keresett munkát?
- Nem kellettem sehol…, meg az erdőből üres gyomorral munkába járni, fák között időre felkelni… Szóval ez nehezen megoldható lett volna.
- Látom, ivott – említettem, érezve szeszbűzös leheletét.
- Ezért ne ítéljen el! – reagált torz fintorral arcán. – Valahogy el kell viselni ezt az átkozott életet! – azzal felháborodottan faképnél hagyott.
Néhány hónappal később hallottam Lajosról. Börtönbe került. Begyulladt a foga. Felkeresett egy fogászati rendelőt. A váróteremnél tovább nem jutott, mert az asszisztens egyszerűen elzavarta. A foga meg csak egyre jobban fájt, arca cipóméretűre dagadt. Arcát koszos gézzel tekerte körül. Másnapra a genny átütött a kötésen. Kétségbeesésében bement az első útjába eső boltba és olyan látványosan lopott márkás parfümöt, hogy azonnal fülön csípték. A rendőrök bevitték, majd börtönbe szállították, mivel érvényben volt egy le nem töltött büntetése. Ott végre elsősegélyben részesítették, azonnal a tököli rabkórházba szállították. Ott megműtötték… Még idejében, a huszonnegyedik órában. Az orvosok a kezdődő vérmérgezést diagnosztizálták.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás