Nemcsak egy országban tapasztalhatjuk, hogy sok nemzet kultúrája van jelen, mivel az emberek jönnek és mennek, nyelveket beszélnek, kultúrák cserélődnek, keverednek. Debreceni diákként Finnországban töltött négy és fél hónap alatt ezen a téren szerzett tapasztalataim kiteljesedtek.
A turkui egyetem idegen nyelvi központjának törekvése, hogy a különböző nyelvek iránt érdeklődő hallgatók számára nyelvköröket, nyelvesteket szervezzenek. Két szempontból is hasznos, mivel vannak, akik anyanyelvükön érintkezhetnek másokkal, tudnak találkozni olyanokkal, akiknek a nyelvét tanulják, és fordítva. A lényeg: ismerkednek mások kultúrájával. Ilyen rendezvények voltak a magyar estek. Minden szerdán a külföldi hallgatókkal ismertettük meg a magyar kultúrát. A beszélgetős esteken kívül magyar filmek is levetítésre kerültek, magyar nyelven. Néha angol feliratozással történt. Ősszel láthatták a Szamárköhögés, Isten hozta őrnagy úr! Moszkva tér, Csinibaba c. sikeres alkotásokat.
Finn hagyományokhoz híven, karácsony előtt úgynevezett “pikkujoulu”, avagy kiskarácsonyt tartottunk. Összejövetelünk igen egyszerűre sikeredett, de a lényeg, hogy mindenki jól érezte magát. A rendezvény során gulyásleves és kókuszos sütemény került az asztalra. A menü mellett a jó hangulat felelősei nemcsak a magyar zeneszámok voltak, hanem a társasjáték közben előkerülő Unicum és Mátrai édes is. Érdekes, a finnek mennyire érdeklődve nézegették az unicumos üveget. Tőlünk tudják most már, hogy hungaricumot láthattak, kóstolhattak. De nemcsak az unicumos üveg keltett érdeklődést, hanem az erős paprika is, ami a gulyás ízét igyekezett fokozni. Román társunk számára nem volt ismeretlen, hiszen szomszéd, ellenben a gulyás készültekor villogtak a vakuk, mert a finnek számára különlegesség volt a piros húsoslé.
Az egyetemi magyar rendezvényeken kívül máshol is előfordultak magyarok. Például Eszterházy Péter író volt vendége a helsinki könyvfesztiválnak.
Visszatérve az egyetem falai közé, a magyar lektorátus szervezésében 2013. november 13-án megtartották a magyar nyelv napját. Én is meg voltam hívva, mint magyar, hogy olvassak fel magyar nyelven. A program nagyon egyszerű volt. Egy kis kvíz, illetve magyar cserediákok olvastak fel. Az est végén mindenki egy táblára írhatta fel a számára legkedvesebb magyar szót. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi szó lesz a táblán. A kedvenc magyar szavak között ott volt a „kedvesem” is. Úgy látszik ByeAlex belopta magát valakinek a szívébe, akarom mondani a fülébe. Nekem is volt egy csoporttársam, aki azzal kezdte a beszélgetést, jobban szólva az ismerkedést, hogy a magyar és a finn rokon nyelv. Ezzel még nem mondott újat. Folytatásként ByeAlexszel folytatta és nemcsak folytatta, hanem meg is mutatta a „Kedvesem “csengőhangját. Csak utólag és halkan jegyzem meg, hogy ő egy kazahsztáni finn.
Finnországi tartózkodásom egyik megszívlelendő tanulsága, hogy mindenki tehet Magyarországért, a magyar kultúra, a magyar hagyományok megismeréséért.
Somogyi Eszter
Új hozzászólás