Számolni sem tudjuk már, hányadik sportmérkőzést halasztják el az idei szezonban. Több sportágban is sorra maradnak el meccsek vírusfertőzés miatt, vagy annak ürügyén. A pótlásokról egyelőre szó sincs, az idény pedig úgy fest, végeláthatatlan távlatokba nyúlik el.
A legfrissebb információk szerint ezúttal a DVSC futballcsapata kényszerül kihagyásra, miután következő ellenfele, a Békéscsaba lemondta a találkozót. Az indoklás szerint az ificsapat sem képes a szükséges játékoslétszám kiállítására. No, de mielőtt azt gondolnánk, mások háza táján rózsás a helyzet, korántsem így van. Foci-, kézi-, kosárcsapatok mondják le hétről-hétre megmérettetéseiket. Akad például olyan kosárgárda, mely ezidáig egyetlen alkalommal sem lépett pályára. Az egész helyzet pedig bérlet- és rendszeres jegytulajdonos szurkolók ezreit, játékosok és klubmunkatársak százait hagyja bizonytalanban és teljes kilátástalanságban. A szövetségek mégsem lépnek. Hiába a kínálkozó alternatívák, egyik megoldáslehetőség sem látszik valóra válni. Ami azt illeti, bizonyos tágabb és szűkebb berkekben egyaránt felvetődött néhány konkrét, nem minden realitást mellőző javaslat. A szövetségek például szankcionálhatnák azt az esetet, ha valamely csapat fertőzésre hivatkozva, a kiálláshoz rendelkezésre álló, bizonyítottan egészséges játékoskerettől függetlenül nem hajlandó részt venni az eseményen. Merthogy ilyenre is láttunk már példát, nem is egyet. Az illetékes szervek mégis szó nélkül hagyták.
Egy biztos. Jelen állapotban senki sem érzi magát kényelmesen. És nem gyógyír a rengeteget hallott mondat, miszerint mi legalább mehetünk meccsre...még, ha mehetnénk, talán enyhítené is a hiányérzetet és a korlátozások betartásának kényszerét. Minden jogunk megvan rá, dehát meccs hiányában még a legelszántabb drukkerek sem túl gyakran állnak az üres lelátón. A sportélet összetartó, az események atmoszférája, rendszeressége és a stabil forma egyaránt sérül mind hivatásos, mind pedig lelátói körökben. A végét egyelőre nem látni, de, hogy valakinek lépnie kell, az teljesen biztos.
Egyelőre a hazai sport maga a végtelen történet, mi szurkolók pedig magatehetetlen szereplők vagyunk...egyre feszültebbnek és egyre feleslegesebbnek érezve magunkat.
Barna Marci
Új hozzászólás