Bizonyára sokakban felvetődött már a gondolat, hogy bonyolult konfliktusaikat legszívesebben nem bírósági keretek között rendeznék, hanem oldottabb légkörben, ahol megállapodásuk ugyanolyan hivatalos szerződésbe lenne foglalva.
Mások esetleg már hallottak a mediációról, de konkrétan nem tudják hova tenni, vagy keveset tudnak róla. Éppen azért, hogy sokkal többen megismerjék ezt a szakterületet, egy debreceni szakértőt kérdeztem meg, aki a nevének mellőzését kérte.
- Mi a mediáció? Mi a mediátor feladata?
- A mediáció alternatív konfliktuskezelő eljárás, ahol a felek kommunikációját egy harmadik, semleges fél segíti. A semlegesség azt jelenti, hogy a mediátor kérdez és összefoglal, mert ez az alapvető feladata, segítő pozícióban van. El kell érnie, hogy az egyik fél megértse a másik fél álláspontját, hogy minél jobban megismerjék egymást. A mediátor nem mond véleményt, így ilyen módon nem vonódik be. A mediátornak nem a döntőbíráskodás a feladata, - különben nem biztos, hogy a felek elkötelezettek lennének a megoldásban, - hanem a gondolkodásban segít, mivel hisz abban, hogy mindenki meg tudja oldani a saját problémáit. Érdekes, hogy a bírói ítéletek utáni jogkövető magatartás csak 20 százalék, 80 százalékban végrehajtás történik. Ellenben a mediáció területén az ügyek 80-90 százalékában sikerül közösen megállapodni, amiknek a jövőben való betartása is 90 százalék felett van. A magyarázat az, hogy a legtöbb üggyel nem a bíróságra kellene menni, hanem együtt kellene kitalálni a megoldást. Az a lényeg, hogy a felek meg tudják fogalmazni az érzéseiket, sérelmeiket és meg tudják beszélni azokat. A szakmában az asszertív kommunikáció van használatban, ami azt jelenti, hogy a felek nem egymást vádolják, hanem megfogalmazzák, hogy miként érezték magukat a történtekkor. Az embereknek meg kell tapasztalniuk, hogy igenis lehet beszélgetni arról, hogy egy bizonyos helyzetben melyikük mit érzett.
- Mik a mediáció területei és miről szólnak?
- Bármilyen helyzet idetartozhat, lehet gazdasági, családi, egészségügyi, bűneseti, vagy szituatív jellegű. Az utóbbi jelenthet akár kocsmai verekedést is, ahol a felek nem is ismerik egymást. Politikai esetű is lehet, bár ez ritkább. Ilyen esetben kizárja a mediációt, ha játszma van a felek közt, amikor a játszma a „feladatuk”, nem a közös megoldás. A játszmára a mediáció nem alkalmas, mert nem konkrét konfliktust jelent, hanem egyfajta helyzet fenntartása a cél. Lehetnek ezen belül konfliktusok, de ezek feloldása valójában nem változtat a felek közötti viszonyon. Ha a szükségleteikkel sincsenek tisztában, nincs miről beszélgetni, mert először azokat kell tisztázni. Nem kell, hogy a mediátor a felek közti szakterületi vitában szakértő legyen, mivel ő a konfliktuskezelés szakértője.
- Melyik területet tartja a legérdekesebbnek és miért?
- Általában büntetőeljárásokat kapok, de előfordul családi konfliktus is. A legérdekesebb számomra a közösségi konfliktus, ahol kettőnél többen is részt vesznek a mediáción, tehát nemcsak a közvetlen,- hanem a közvetett felek is jelen vannak, ők azok, akiket felháborított az eset. Ez már a békítő kör kategóriájába tartozik, mely alapvetően a mediációhoz hasonló alternatív konfliktuskezelő módszer. Ez lehet akár lakóhelyi vagy osztályközösségbeli konfliktus.
- Hogyan lehet eljutni a probléma felismerésétől a megoldásig? Mik a mediáció elemei?
- A mediátor a beszélgetés kezdeti szakaszában hagyja megszakítás nélkül beszélni a feleket, ami alapján feltérképezi azokat a témákat, amelyek a felek számára fontosak. A mediátornak az egyik fél hosszabb monológja után ki kell emelni az érzelmileg és tartalmilag fontos témákat és azokról beszélteti a feleket. Tehát az első lépés, az érzelmileg fontos dolgok kiemelése, ami egyenlő a szükségletekkel, a pszichés igényekkel – ilyen két fél között például a megbecsülés vagy a nyugalom kérdése -, ezeket végig kell beszélni. A második lépés, a tartalmilag fontos téma, ami az érdeket jelenti, hogy miben lehet megállapodni. A konszenzusos megoldásra kell törekedni, ha fontos a kapcsolat fenntartása mindkét fél számára, ilyen esetben igény van egymással bővebben megbeszélni a dolgokat. A kompromisszum akkor javasolt, ha kevés az idő, és a felek nem törekednek a kapcsolat fenntartására. Ezután jön a megállapodás kidolgozása, rögzítése. Ha a megegyezés jogerkölcsbe és jogszabályba nem ütközik, akkor a közvetítő hitelesíti a felek által létrehozott megállapodást. Utánkövetés is megvalósulhat, tehát annak a nyomon követése, hogy tényleg teljesül-e a jövőben a megállapodás.
- Melyik ilyenfajta problémamegoldására a legbüszkébb, ami a legbonyolultabbnak hatott?
- Egy békítő kör-ügy volt, ami arról szólt, hogy egy civil szervezet, amely „különleges emberekkel” foglalkozik, utcai kiállítást nyitott. Két fiatal követte el azt, hogy a képekre megjegyzéseket írt, az azon lévő személyeket „kidekorálta”. Az egyik fél – a felbujtó –kifejezetten durva kifejezéseket és jelképeket írt, a másik szakállt és bajuszt rajzolt. A meghívottak között a két elkövetőn túl itt voltak az áldozatok és azok családtagjai is, összesen majdnem húszan. Mivel a bűntett után eltelt némi idő – ez ugyanúgy vonatkozik más esetekre is, mert eltelik pár hónap, mire mediációs megbeszélésre kerül az ügy – érdekes, hogy ki mennyire változik mindeközben. Előnye, hogy addig is mindenki tisztázza magában a dolgokat, csitulnak a kedélyek, de ugyanez a hátránya: a felekben lévő érzések, sérelmek elhalványulhatnak. Érdekes, hogy a két bűnös közül az kapott az ügyben nagyobb megbocsátást, amelyik jobban ki tudta fejezni magát, az érzelmeit, a megbánását, miközben őt több minden terhelte. A másik fiatal nehezebben tudta átadni az érzéseit, mert kevésbé volt nyitott személyiség, és csak emiatt kapta meg nehezebben a megbocsátást. Egyébként minden esetben igaz, hogy annál könnyebben bocsátanak meg egymásnak az érintettek és annál hamarabb zárul le az ügy, minél inkább ki tudják fejezni az érzéseiket.
- Hol és miként tud elhelyezkedni, aki ezt a szakterületet választja?
- Magyarországon a szakma ismertsége, valamint az alternatív konfliktuskezelés lehetősége még nem teljesen épült be a társadalomba, közösségi szinten. Bár a rendszerváltás utáni évektől jelen van hazánkban, sajnos még sincs elég ismertsége. A Partners Hungary Alapítvány foglalkozott először az országban mediációval. Nem tudom, hogy mediátorként hol is lehetne elkezdeni, mert ehhez ügyek kellenek. Én már több mint ezer ügyet oldottam meg - közel tíz éve vagyok a pályán -, de sajnálatos módon hazánkban kevesen rendelkeznek ennyi ügyszámmal és tapasztalattal. El lehet helyezkedni egyébként bírósági mediátorként, közösségi, vagy szociális munka területén is, akár családsegítőként, családgondozóként. (Pár éve divatos szakma a coach, amit gyakran összemosnak a mediációval, de a kettő nem ugyanaz). Bárhol és bármilyen helyzetben szükség lehet a mediációra mert rengeteg a közösségen belüli és egyének közti feszültség.
Nádai Nikolett
Új hozzászólás