Bár 2015-ből már lemorzsoltunk néhány napot, egy szilveszteri élmény mindenképpen nagyobb nyilvánosságot érdemel. A debreceni óévbúcsúztató programkínálata szegényesre sikeredett.
A Kossuth téri vigadalom nevesincs előadók és egy DJ gyülekezeteként nem hagyott mély nyomott a város művelődéstörténetében. Persze ahol volt pénz, „nagyágyú” is akadt. A Hotel Lyciumban Kocsis Tibor, a 2011-es X-Faktor győztese zsonghatta dalait a nagyérdemű fülébe…, aztán ezzel vége is…, illetve nem. Aki nemcsak pezsgőt kívánt nyakalni, eszementen petárdákat durrogtatni, félrészegen „Akácos út” c. örökzöld magyar nótát nyekeregni, annak a Zeneművészetin volt a helye. A Liszt Ferenc teremben a SONUS ütőegyüttes adott szilveszteri könnyedségű, szellemes, finom humorú hangversenyt.
A SONUS a Zeneművészeti Ütő tanszék diákjaiból verbuválódott. A debreceni ütőhangszeres kultúra terjesztői. A tagok változnak, a cél nem: az ütőhangszerek megismertetése, megszerettetése. Repeortárjuk komoly és könnyedebb zenei darabokat tartalmaz. Előadnak saját szerzeményeket is. Vezetője dr. Szabó István, főiskolai docens, tanszékvezető.
Jó érzés töltött el, amikor szilveszter estéjén, a hat órai kezdés előtti fertály órában, mennyien loholtak felfelé a Konzervatórium lépcsőin. Pótszékes előadás sikeredett.
A színpadkép fölöttébb érdekesre sikeredett. Az ütős hangszerek mellett konyhai eszközök sokaságával raktak tele egy asztalt. Tapasztaltabb koncertlátogatók közé vélve magam, nagy valószínűséggel tippelhettem meg, hogy példának okáért a kotyogóban nem a lankadó lendületű ifjú zenészek számára készültek kávét főzni, azaz nem egy főzőcske showra váltottam jegyet. Hátul, hangversenyeken szokatlan díszletként, két fotel és egy dohányzó asztal alkotta a hátteret, amelyeknek szerepe is akadt. No, meg vetítővászon a projektor számára, ami által a hangverseny multikulturálissá nemesedett. A vászonra az együttesről készült korábbi felvételeket, a számokat színesítő képeket vetítettek. A műsorvezető mindig a vászon lehúzásával tette magát láthatóvá és egy kicsit a vásári kikiáltókra emlékeztető módon konferálta fel a számokat.
A műsor a „Time”c számmal indult. Bár ritmushangszerek sokasága között nehezen lavíroztak az előadók, nem ragadtak kezükbe ütőket, emberi hangokkal ritmizáltak. Következtek a xilofonok. Megszólaltatták szólóban és együttes formációban is. Volt, amikor hatan játszottak. Nekem kimondottan tetszett egy virtuóz előadás, melyekhez a hangokat gáztűzhelyből, kotyogóból és üvegpohárból varázsolták elő. Mint kiderült, az első évfolyamosok szerzeményének furcsa hangszerelését hallhattuk. Később, hagyományosnak a legkevésbé nevezhető „ütőhangszerek”-et is megszólaltattak. Ilyennek bizonyult a bádogvödrökkel, majd seprűkkel, kartondobozzal és fémhordóval előadott produkció. Kimondottan élveztem Ravel, gyermekeknek készült, ütőhangszerekre komponált műveit (Csipkerózsika, Hüvelyk Matyi, Csúnyácska, a pagoda királylánya). Zárásként latin-amerikai ritmusokat élvezhetett a koncertlátogató közönség. Itt végre „szóhoz jutott” egy elektromos hangszer is, egy basszusgitár.
A diákok remek estét produkáltak. Valószínűleg idén szilveszterkor is élvezhetjük a nem mindennapi zenei csemegét.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás