Hogyan is lehetne mindössze néhány szóban összefoglalni és értékelni azt a több mint egy évtizedes korszakot, amely az első tudatos, kisiskolás cselekvésektől az állandó, tettekben gazdag, önálló életig tart? A híres krisztusi szókapcsolat jut eszembe: kezdet és vég.
Számos hazai és nemzetközi elismerés jogos birtokosai, Nívódíjak, fesztiváldíjak, állami kitüntetések és a 2017-es Fölszállott a páva különdíja - ők a Debreceni Hajdú Táncegyüttes.
Elharapódzott a közbeszédben és a médiában az agresszív tartalmú szavak használata. Leginkább talán a brutális melléknév és határozóragos változata, a brutálisan burjánzik.
Évekkel ezelőtt egy intercityn, Pesttől Debrecenig, végigfaltam Ray Cooney: A miniszter félrelép c. könyvét (a műből magyar film is készült). Pukkadoztam a röhögéstől (akik olvasták, esetleg látták, tudják, miért).
Az anyanyelvünk szépsége, gazdagsága elleni legnagyobb támadások közé tartoznak a mai beszédben, írásban számtalanszor előforduló terjengős kifejezések. Gyakori szószaporítás a kerül ige felesleges használata.
A Halloween ünneppel kapcsolatban hazánkban nagyon megoszlanak a vélemények, gyakran erős viták is gerjednek. Fölvetődik a kérdés, hogy nem piros betűs magyar ünnepként miért is van ilyen sok hódolója Magyarországon. Cikkünkben a „tökös” ünnep eredetét próbáljuk feltárni.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.