Nagyszalontán született 1817. március 2-án a vagyontalan család tizedik gyermekeként. (Kilenc testvére közül csak a legidősebb, Sára maradt életben.) Hatvanöt évesen halt meg Budapesten 1882. október 22-én a magyarság egyik legtiszteltebb, legszeretettebb lírai és elbeszélő költője. Mint epikust ismerjük inkább, Toldija és ugyancsak zseniális balladái halhatatlanná tették. A Magyar Tudományos Akadémia tagja s egy időben főtitkára volt. Magyarra fordította Aristophanes összes műveit valamint Shakespeare három darabját: János király, Szentivánéji álom, Hamlet. Mint alanyi költő nagyon szemérmes, tartózkodó volt, ebből örvendetes módon ki tudta billenteni Petőfi Sándor, minden idők legnagyobb magyar költője. Legendás volt ez a barátság – mint ilyen a leghíresebb a magyar irodalomban -, kettejük kapcsolatát-levelezését, egymáshoz szóló költeményeiket tanulmányozni egyszerre jelent művelődést és gyönyörködést.
(es)