A nyugdíjas Ozsváth Sándor elsősorban jó tanár igyekezett lenni. Érdekesen, szuggesztíven ad(ott) elő, s diákjaival órán kívül is foglalkozott. Nem az a tanár volt, aki leadta az anyagot egy arctalan tömegnek. Figyelemmel kísérte a fiatok életét, segítette őket tanácsokkal, példamutatással. Nem volt véletlen, hogy a legjobb tanárnak járó Mosolygó Alma-díjat évről évre ő kapta meg a tanítóképző főiskolán a hallgatóktól.
