KATONA ISTVÁN EMLÉKÉRE
Kezemben egy naptár, 1974. június 27-ét mutat. Abban az időben szabadúszó műsorvezető voltam, jártam az országot, sőt, a KISZ Központi Művészegyüttesének köszönhetően a világot is. Nekem nagyon jó világ volt. Kádár ide, Kádár oda, a puha diktatúra jólétét igenis visszasírom.
Szóval a naptár. A fent említett napon - éppen negyven éve - három műsorban - hakninak hívták - is érdekelt voltam. Délután négytől Kisköre, hattól Abádszalók, kilenckor Tiszaörs volt a végcél. Operett és nóta válogatásnak örülhetett a publikum mindenütt, sztár fellépő Solti Károly, mellette a debreceniek: Lovas Lajos, Lente Lajos és a Csokonai Színház tagjai közül Karnausz Tíbor, Hegyes Gabi és Mohos Nagy Éva. Zongorán kísért Katona István.
Most itt ülök a gép mellett és valami nekrológ félét kellene írnom Násturól, mert így becézték. Katona Pista elment. Százak vettek tőle végső búcsút június 27-én Debrecenben.
Szóval, ide figyelj Pista!
Ma nem lesz nehéz dolgod, a fellépőket ismered, semmi különös, a nóták mind „C” dúrban, csak figyelj nagyon! De hát Neked nem kell mondani semmit. Neked kotta sem kell. Valaki azt mondta rólad, hogy húszezernél is több sláger van az ujjaidban.
Emlékszel, ha valaki jött Pestről a nagyok közül - Koós, Aradszky, Payer Öcsi, Kovács Kati, vagy az operások, de bárki, - hozták magukkal a saját zongoristájukat. Egy kivétellel. Megkérdezték: Katona Pista van? Akkor ő kísér. Imádtak. És Te is őket.
Harminc évig dolgozhattam Veled. Soha nem hallottalak kiabálni. Egyszerre vettük '78-ban a Skodánkat. És egyszerre szidtuk a cseheket, mert nagyon ette az olajat. Az enyém piros volt, a Tied sárga. Fogtad a szintetizátort, beraktad a hátsó üésre az erősítővel együtt, és irány valamelyik falu.
Most utólag bevallom, egyszer, de tényleg csak egyetlen alkalommal belenéztem a naptáradba, és az volt írva egy szombati napra: „lagzi”. Kinevettelek. Aztán elmagyaráztad, az esküvőnek ez a zenész neve. Nem lakodalom, hanem lagzi. Így g-vel.
Imádtad a cigánypecsenyét. Remélem, jól emlékszem. Mentünk Lovas Lajos kétütemű Wartburgjával öten Kocsordra, disznótorba. Lajos utálta a fokhagyma szagát. Négyen kértünk vele ízesített cigánypecsenyét. Hazafelé, mire Nyírbátorba értünk, betegre röhögtük magunkat, olyan büdös volt az NDK remekében. Egyedül Te kértél elnézést, hogy milyenek a kollégák.
Pista!
Tudtam, hogy beteg vagy, tudtam, hogy hősiesen tűröd a fájdalmakat, mégsem hívtalak fel. Szégyellem magam. Kint voltam, elkísértelek utolsó utadon, nagyon sok zenész, művész együtt szomorkodott. Keresem a régi videókat, és meghatódva nézem, ahogyan ujjaid futnak a billentyűkön. Zseni voltál a szakmában.
Most fentről figyelsz bennünket, akik még itt vagyunk. Ott van melletted Lovas, Karnausz, Solti Karcsi bácsi, Horváth Pista. Látom, ahogy magad alá húzod a művelődési ház székét, kicsit lukas a közepe és elkezded az előzenét, mert mindjárt nyílik a függöny. És két órán át, megállás nélkül játszol az énekest segítve.
Hosszú lesz a szünet nélküled!
W. Gy.
Új hozzászólás