Eredeti neve Tanner Ilona, író és költő volt, lélektani lírát alkotott. Bár szociális lázongások nem jellemezték, a szabadverseit mégis az expresszionizmus ihlette, amelyekben az önmegvetéstől az önimádatig bármilyen érzés megtalálható.
Társa, Babits Mihály hatása az áldozatvállaló szeretet és a vágyakozás témáiban jelent meg. A Boldog asszonyok című elbeszélései, a Hintz tanársegéd úr, illetve a Nem vagy igazi című regényei után az akkori kritika a legjobb prózaírók közé sorolta.
Az 1929-es Asszony a karosszékben című verseskötete felfokozott, ellentmondásos hangnemben íródott. A tárgya a polgári társadalomba kerülő nők vallomásai, akiket a közgondolkodás és a szociális kötöttségek, így valójában a saját kiegyensúlyozatlanságuk sodort tragédiába. Az 1934-es Örömre születtél című szabadversgyűjteményben már a realisztikus megfigyelések álltak a középpontban. Az 1940-es Értem és helyetted című kiadványa egyetlen monológnak hat: „Az arcomig ütődő világ, mint fényből kiesett kulissza elsüllyed, nincs külvilág többé, már csak én vagyok!” Az 1948-as, Babits Mihály halála után készített Sirató című könyvével érte el a művészi csúcspontját, ahol példamutató erkölcsi magatartásának adott hangot.
Római katolikus családból származott. Iskoláit Budapesten végezete, majd a Külügyminisztérium tisztviselőjeként dolgozott. A verseit kezdetben A Hét, valamint az Új idők című lapok jelentették meg. 1921-ben házasságot kötött Babits Mihállyal. Ezután a Nyugat rendszeresen publikálta a költeményeit és néhány novelláját, mindezek mellett a kritikái is számottevőek. 1946-ban Baumgarten-díjjal jutalmazták.
Arcok egy név fölött
A seb helyét, mit gyermekarcodon tépett
az eltört cserép: híven őrzi tested.
S a naiv játék-folt, mi gyermekarcod
huncut éke volt: jön veled! s szomorú
öregasszony arcodon jelzi könyörtelen
hogy azonos vagy a régi kislánnyal –
Ez minden. Ennyi köt egybe elmúlt éveiddel,
mert nem azonos lelkednek egyetlen
foltja sem a lélekkel: ki nevedben született!
Nincs eredben egyetlen csöppje sem
A vérnek, mit anyád adott. És nincs egy íz
és nincs egy szín és nincs egy gondolat
melynek megmaradt szeretetében
úgy felelhetnél vissza távoli önmagadnak
mint kiröpült szónak felel a visszhang.
Más vagy. Idegen vagy és ijesztő a semmiből
teremtetted magadat. Bár egyetlen névvel
jelöl a sors hosszú életen át: minden nap
más testben keltél, száz élet véglete
hullámzott benned oktalan. Össze-vissza nőttél,
nem úgy, mint boldog fa, mely okosan épít levélkét
levél fölé – fölötted hatalma volt minden szónak
és szélnek, kicserélt minden új ágy és
megváltoztatott egyetlen ujjnyomás.
Mi köt egy arcba mégis? kapkodó lélek,
értelmetlen változás hordozója!
Egy üres név. Egy kicsi sebhely. S egy rögeszme:
hogy élsz – pedig csak álmodsz, százféle
zavaros álmot. És nem lehetsz felelős
az idegenért – akivé változol
egyetlen fekete éjjel alatt.
(1895., Budapest, Kőbánya – 1955., Budapest)
Nádai Nikolett
Új hozzászólás