A nő negyven év körüli. Haja zsíros, csomókban lóg alá. Szeme karikás, kialvatlanságtól piros. Arcán elkent piszokfoltok. Ruházata ellentéte fizimiskájának, viseltes, ám pedánsan tiszta.
Az Iparkamara utcán téblábolt. Néha odalépett egy-egy járókelőhöz, esdeklő tekintettel kéregetett. Nem tolakodóan tette, mint a koldusok többsége, akik rámenős parazitasággal tapadnak kiszemeltjeikre. Már fellépése is sugallta: „Bocsánat, hogy egyáltalán élek.” Rebegő, szégyenlős torokhangon esengett forintokért.
Minap engem is megállított: - Ne tessék haragudni, amiért megszólítom. Egyedülálló nő vagyok. Nem szólongatnám le az embereket, ha a kényszer nem vinne rá…
Zsebemből százast kotorásztam elő. Hálatelt könnyes szemmel köszönte. Éltem az alkalommal és kérdeztem: - Napok óta látom az utcában. Miért kéreget?
Elcsigázott, szomorú tekintettel válaszolt: - Muszájból.
- Nincs munkája?
- Volt, de elittam. A válásom betett. Az alkohol vigasztal.
- Van lakása?
- Nincs. A férjemmel is albérletben laktunk.
- Hol tud aludni?
- Hajléktalan szállón…
A hölgy nem bizonyult bőbeszédűnek. Válaszait – képletesen szólva – harapófogóval sikerült napvilágra segíteni. Láthatóan zavarta helyzete, szégyellte a kéregetést. Még nem békélt meg sorsával, nem adta fel, még akar, ám kilábalási esélyei napról napra sorvadtak.
- …lányommal ott töltjük az éjszakát – folytatta hirtelen, minden bátorítás nélkül. - Iskolában tanul, délután napközis. Négyre megyek érte. Bevásárolunk, és sietünk a szállóra… Mindenemet a lányomra költöm. Nem is látszik rajta, hogy hajléktalan az anyja. Ruháztatom, iskoláztatom. Életemet adom, csakhogy ne szenvedjen hiányt. Azt akarom, hogy ne jusson a sorsomra…
Eddig türtőztette magát. Fogait összeszorítva, erőnek erejével küzdött a sírás ellen. Nem sikerült. Átszakadt az utolsó gát is. Arcán a könnycseppek patakokká egyesülve csordultak alá. Ideges, kapkodó mozdulatokkal keresett zsebkendőt, trombitálva fújta bele orrát. Törlőjét gyűrögetve köszönésfélét motyogott, és sietős léptekkel indult a Petőfi tér irányába.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás