Koppenhágában lezajlott az 59. Eurovizios dalfesztivál. Szép magyar sikernek örülhettünk: Kállay-Saunders András „Running” c. dala ötödik helyet ért a megmérettetésen. Győzött az osztrák transzvesztita-szerűség, Conchita.
„A Dal” válogató versenyt megnyerő Kállay képviselhette hazánkat az európai dalos találkozón, a zene ünnepén. A honi válogató győztesének kihirdetése után sokan fanyalogtak a nyertes kilétét megismerve. A második Király Viktor édesapja egyenesen nekiment a zsűrinek, pontosabban az egyik tagjának, Rúzsa Magdinak, fia lepontozását kifogásolva. Az apuka elfelejtette, hogy a nézők szavazatai döntöttek. Rúzsa Magdit azért pécézte ki, mert „A Dal” leggyengébb láncszeme. Rákai Philipet, Csiszár Jenőt nem kritizálhatta, ők főmuftik a királyi tévénél, illetve a Class FM-nél. Nem kockáztatta, hogy retorzióként levegyék a műsorról gyerekei számait. Kovács Kati megkérdőjelezhetetlen ikonja (most már Kossuth-díjas is) a magyar könnyűzenének. Maradt a Magdi.
Nemcsak Király apuka zavarta a vizet. Kállay-Sanders verekedésbe keveredett. Az ügy a bíróság döntése előtt áll. Ha hamarabb hozott volna ítéletet, Kállay talán nem utazhatott volna Koppenhágába.
Jobboldali érzelműek a magyar versenyző nemzetközi vérvonalát kifogásolták: „Magyarországot magyar képviselje!”
Mindezen hullámokat csillapította, varázsolta tükörsimává Kállay-Saunders remek szereplése.
Jómagam is szívesebben láttam volna Pál Dénest a koppenhágai hajógyár szerelőcsarnokában, a versenynek helyszínt adó épületben, de ez legyen az én egyéni problémám. Ettől függetlenül örülök minden sikernek, ami magyar.
A harminchét induló ország szavazatai alapján az osztrák versenyző diadalmaskodott. Jó hangú énekes, de versenydalának egyetlen foszlányát sem vagyok képes visszaidézni. Nem a dal, hanem a versenyző győzött. A nyugati fejlett demokráciák a másságra, annak felvállalására, keletebbre, a hímnőre vett figura érdekessége okán szavaztak Conchitára.
Szívem szerint a holland duó elsőségének örültem volna isten igazából. Remek dallam, szerény, szimpatikus, érzelmesen átélt előadás. Nálam nyerőnek bizonyult.
A harmadik és negyedik helyezett svéd és örmény mű megint nem hagyott bennem mély nyomokat.
Tetszett a svájciak versenyműve, főleg a remek bendzsózás miatt.
A második selejtezőben énekeltek a máltaiak, s jutottak talán először a döntőbe. Értékeltem modern, dallamos, igényes zenéjüket. Kár, hogy a vert mezőnyben végeztek.
A második selejtezőben léptek fel a grúzok is. Ki is estek, pedig ugyancsak igényes, többszólamos, folklórelemeket is tartalmazó, slágerkliséket mellőző versenyművük többet érdemelt volna.
A koppenhágai dalfesztiválon az országok kevésbé feltűnően szavaztak szomszédi vagy elkötelezettségi alapon. Szerbia nem indult a versenyen, ezért a jugoszláv utódállamok nem voksolhattak kötelezően az anyaországra. Oroszországra politikai okok miatt szavaztak óvatosabban. A szavazási ceremónia során bármikor, amikor orosz szereplő jelent meg, vagy az ország került említésre, a közönség erősen pfujolt. Putyinéknak érteniük kellett belőle, Európa mit gondol Ukrajnával szembeni politikájukról. Az orosz ikerlányokat sajnáltam. Ők nem tehettek semmiről.
Még egy történés dalfesztiváli értékelésem vége felé. A közvetítés érdekes pillanata volt, amikor Novodomszky Éva műsorvezető a magyar szavazatok eredményét angol nyelven ismertette, Gundel Takács Gábor pedig Koppenhágában fordította magyarra.
Conchita okán jövőre Bécsben rendezik a dalfesztivált. Megint lesz „A Dal” válogató, s csak remélhetjük, sikerül olyan számot találni, az európai versenyen indítani, amely legalább olyan sikert ér el, mint az idei.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás