Április 8-án az ország országgyűlési képviselőket választ. A kampány a finisébe ért. Az elmúlt hónapok politikai megmozdulását értékelve már most megállapítható, bizony a rendszerváltás utáni legdurvább kampányon vagyunk túl. Az állítás alátámasztására álljon itt néhány példa.
Az uralmon lévő párt körülbelül kétmilliós stabil választótáborral rendelkezik. Kampányuk szerint, akik nem rájuk szavaznak, azok hazaárulók, mindannyian migránspártiak, Soros György emberei. Szegény tőzsdegurunak mennyit kellett güriznie, míg sikerült mindet beszerveznie?
Orbán Viktor nem vitapartner. A miniszterelnök-jelöltek vitáján nem hajlandó részt venni. Lenézi őket. A világ más fertályain a választási előkészületeknek a vita szinte kötelező eleme. A választópolgárok szeretnék tudni, milyen ember készül a miniszterelnöki bársonyszékbe.
A város tele szétszakított, lefestett, felülmatricázott plakátokkal. Valahogy csak az ellenzéki transzparenseknek sanyarú a sorsa, a Fidesz képviselőket közszemlére tevők szinte az utolsó példányig épek. Véletlen?
Szégyene lesz az országnak, ha Kósa Lajost választókerületében megválasztják. A botrányairól elhíresült politikus már saját szimpatizánsai közé se merészkedik, lakossági fórumait is egymás után mondta le, csak sokszorosan biztosított átadásokon tűnik fel. Egy fórumon azért szerepelt, a Kölcsey Központban megszervezetten. A meg nem hirdetett összeröffenésen kötelezően jelentek meg a narancssárga hívek. Jobb helyeken ennyi korrupciós gyanú napvilágra kerülését követően gyorsan lemond az illetékes. Pénzügyi machináció miatt Romániában volt miniszterelnököt ítéltek börtönbüntetésre. A kemerovói pláza tűz után a terület kormányzója mondott le. A szlovákiai kettős gyilkosság (újságíró és élettársa) miatt a belügyminiszter és Robert Fico miniszterelnök állt fel székéből. Ennyi példa összevetése alapján szomorúan jelenthető ki: a honi politikai kultúra színvonala jobbításra szorul.
A megyei lap pénteki számában az uralmon lévő párt delegálta külgazdasági és külügyminiszter három képen és négy tudósításban szerepel (az egyiken Kósa Lajos is feltűnik). Az első oldalak tele Fidesz kampányrendezvényekről szóló híradásokkal. Az ellenzéknek a negyedik oldalon jutott néhány apró betűs sor. Ennyit a tájékoztatás objektivitásáról.
A közszolgálati rádiók híradásaiban hosszan idézik, játsszák be az uralmon lévő politikusok megnyilatkozásait. Az nem baj, ha mindegyik ugyanazt mondja, mert egy „kottából” olvasnak. Az ellenzéki politikusok megnyilatkozásait a hírcsokor közepére száműzik. Tőlük is idéznek, de jellegtelen tartalmú egy mondatos hangfelvételekkel az egészet el is intézik. Megint csak sérül az esélyegyenlőség és a tájékoztatás egyensúlya.
Az eseteket hosszan lehetne sorolni, ám belefáradna az olvasó. Az írás inkább egy kereskedelmi rádióban hallott poénnal záruljon:
Szőke nőnek megemlítették, hogy április 8-án parlamenti választások lesznek. Mire a hölgy:
- Jaj, de jó! Idén el kellene mennem szavazni, mert tavaly sem voltam.
Vajon, kire fog szavazni?
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás