A macskák négyezer éve szegődtek az ember társául. Bár megszelídítették, házi állatként tartjuk számon őket, megmaradtak autonóm élőlénynek.
Nem is annyira a gazdához, inkább területeikhez (territóriumához) ragaszkodnak. Önállóságra törekednek, nehezen befolyásolhatóak. Persze akadnak helyzetek, amikor elfogadják az ember közeledését. Például: ha a hasukon keresztül édesgetjük magunkhoz, eltűrik a cirógatásukat. De hangos morgással, karmolással jelzik, ha elegük lett a babusgatásból.
A macskáknak remek a látása, jó a szaglása. Ezeken felül még egy tulajdonságát érdemes kiemelni: kimondottan kíváncsiak. Mindig ott vannak, ahol az emberek. Tisztes távolból lesik minden mozdulatukat.
Egy természettudományos tévécsatornán kísérletekkel bizonyították, jobb házőrzők a kutyáknál, tartásuk fölöslegessé teszi riasztóberendezések, biztonságtechnikai eszközök vásárlását, felszerelését. Elég volt néhány cirmos. A nyakukra „fedélzeti kamerát” rögzítettek, a laptopra pedig érzékelő-jelző programot telepítettek. Feltételezték, hogy a macskák, kíváncsi természetüknél fogva, hamarabb jelzik territóriumaikba (kertek, lakások) behatolókat, mint bármely más állat vagy eszköz.
Úgy is történt. A kísérlet egyik tagja játszotta a besurranó tolvaj szerepét. Nem sokra jutott. Alig mászott át a kerítésen, az egyik macska már fel is fedezte és nyomába eredt.
Tanulság: a tejjel, csirke far-háttal, párizsival jól tartott cicák előtt semmi sem marad rejtve. A csirke far-hát nagyságrendekkel kevesebbe kerül, mint egy riasztó. Megbízhatóbban, szinte százszázalékos eredményességi mutatóval „működnek”. Emellett még szerethető, kedves állatok is.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás