„Életérzés” szálló

Fiatalos és nosztalgikus

A nyaralás mindenki számára ünnep. Azonban nem csupán attól válik különlegessé a vakáció, hogy a monoton hétköznapokból kiszakadva elutazunk valahova, hiszen maga a helyszín, így például a szálláshely is rendkívül fontos tényező. Különösen akkor, ha a szálláshely közönsége nem közömbösen sétálgat egymás mellett, hiszen valamennyi vendég egy egész családot alkot.

Manapság aligha találni olyan szállást, amely a szó szoros értelmében fogalom, és minden szeglete, négyzetcentimétere legendás történetekről mesél, vendégei pedig együtt válnak igazán teljessé. Egy példa azonban mégis akad az efféle kultikus szálláshelyre: a siófoki Viola Ifjúsági Szálló. A szocreál hangulatot idéző kockaház kapuján belépve mesél a Welcome feliratú lábtörlő, az ajtó előtti padok, a recepció bárszékei, a pult fölötti fényképek, de még a szobaszámok is ezernyi történetet rejtenek. Oly magával ragadó hely ez, hogy az érkezés napjától letörölhetetlen mosolyt az arcokon nem az otthon gondolatai váltják fel az utolsó nap, amikor utoljára lépünk ki a Viola-kapun, hanem könnyek: örömkönnyek, hogy újból részesei lehettünk a violás nyárnak, illetve bánatkönnyek, hogy újfent elmúlt a balatoni nyár.

Nos, ami a Viola jellegét illeti, az gyakorlatilag egyetlen szóval leírható: buli. Már egészen kora délután, alkalmanként délelőtt szól a zene a hatalmas udvaron, egészen késő éjszakáig pedig el sem csendesül az élet. A folyosókon ugyancsak kavarog a hangszórók dallamkavalkádja. A bográcsozóhelyeken parázslik a fa, a pingpongasztalokon pattog a labda, akárcsak a foci-, röplabda-, kosárlabdapályán. Lehet itt biciklizni, a nagybevásárláshoz pedig még bevásárlókocsit is kérhetünk, nehogy a szatyorcipelés elrontsa a nyaralást. Ezek azonban csupán lehetőségek, hiszen mindennek az alapja a Viola-közösség.

Egy személyes megjegyzést, ha megengednek, magam harmadik éve tértem vissza barátaimmal Siófokra, a Violába, s valamennyi évben számos új embert ismertem meg az ország számos pontjáról, vagy épp a határon túlról. Itt tehát a magány kizárt. Az élet zajlik májustól szeptemberig, a kék Balaton, a fenséges magyar tenger pedig mindössze kettő percnyi sétára vár bennünket égszínkék vizével és meghatóan gyönyörű panorámájával. A Violában a laza kényelem uralkodik, hiszen a tulajdonos elmondása szerint és a korabeli filmek ismerete alapján a szobák a hetvenes évek ifjúsági szálló korszakát idézik, amely különösképp feldobja az ott eltöltött napokat. A narancssárga-piros bútorok egyszerre kellemesen nosztalgikusak és rejtelmesen újszerűek. A személyzet…nos, a személyzet pedig nem is igazán személyzet. Sokkal inkább partner a buliban, barátok, mintha maguk is nyaralók volnának. Azt az igazi Balaton-hangulatot kínálja a Viola, amely során a nyaraló ifjúság italával a kezében kiül az erkélyre, felteszi a lábát a késő délutáni napsütésben egy székre hallgatja a zenét, együtt van legkedvesebb barátaival, és csak gyönyörködik a nyárban, élvezi, hogy nincs gond, amíg e legendás szálló vendége, a szálló közösségének, családjának tagja. Mindez olyan áron, amely több mint csábító. A Viola nem csak egy szálláshely. Ez a fiatalok számára, számunkra a nagybetűs Szálló. Ez egy életérzés, épp úgy, mint a Balaton.

Barna Marci

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.